Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
A magyarországi rendszerváltozás a Quai d'Orsay szemével 2. Az 1956-os forradalom öröksége, amely időzített bombaként húzódott meg az események hátterében.64 3. A Szovjetunióhoz fűződő viszony újragondolása, amely a magyar nemzeti érzések újraéledését eredményezte.65 Mitterrand elnököt 1988. május 16-án újraválasztották, és ez új szakasz kezdetét jelentette a francia keleti nyitási politikában.66 Franciaország ismét késznek mutatkozott arra, hogy aktívabb szerepet játsszon Kelet-Európábán. Párizsban ugyanis egyre inkább kezdték érzékelni, hogy új „munkamegosztás" formálódik Bonnal a kelet-közép-európai érdekszféra felosztásában. Francia részről úgy látták, hogy a németek elsősorban a gyenge, fizetésképtelen, gazdasági bajoktól szenvedő országokat (Lengyelország, Bulgária, Románia) kívánják „átengedni" a franciáknak, és a jobb teljesítményt mutató országokat (Magyarország, Csehszlovákia, NDK) a saját „hátországuknak" tekintik. Ez a „felosztás" természetesen Párizsnak elfogadhatatlan volt, mivel francia részről is inkább a reálpolitikát, vagyis a gazdasági-társadalmi változásokhoz való alkalmazkodást, és nem a történelmi hagyományok hangoztatását tartották elsődlegesnek.67 1 988 nyarán az Elysée-pa- lotában egy szűk körű beszélgetésen elhatározták, hogy a második Mitterrand-elnökség első éveiben a francia államfő valamennyi kelet-európai államba - kivéve az akkor már szalonképtelennek tartott Romániát - ellátogat.68 Lényeges változást jelentett, hogy a francia stratégia részévé tették azt, hogy a kelet-európai ellenzéki mozgalmak vezetőivel a hivatalos elnöki látogatások keretében találkozzanak. 1988 nyarára ugyanakkor a keleti blokkon belül már mindenki számára világossá vált az, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok nem tudják tartani a fegyverkezési versenyt, és ez a magyar kommunista vezetőket is egyre nagyobb rugalmasságra és óvatosságra ösztönözte.69 A francia-magyar kapcsolatok területén kiemelt esemény volt a Nagy Imre-emlékmű felavatása 1988. június 17-én, s ennek alkalmából - hallatva a „hivatalos" Franciaország hangját - Francois Mitterrand elnök is szolidaritási üzenetet küldött.70 Ez a megemlékezés egyértelmű összekapcsolását jelentette az 1956-os és az 1988-as magyarországi eseményeknek, és francia értelmiségi körökben jelentős visszhangot kapott. Kádár János eltávolítása a hatalomból az év másik fontos eseménye volt. A francia nagykövet 1988 októberében értékelte a magyarországi eseményeket. Jól jellemzi a franciák aggodalmait, hogy a nagykövet egy teljesen bizonytalan helyzetet állapított meg, és bár a magyarországi reformokat (idézőjelben használta a szót) pozitívan értékelte, mögötte egyértelműen a moszkvai támogatás legitimáló erejét látta, amely viszont meglátása szerint nem feltétlenül egyezett a formálódó ellenzék elképzeléseivel, valamint a lakosság apatikus és rendszerellenes hozzáállását is lényeges instabilizáló tényezőnek tartotta.71 1988 végén tehát francia részről egyértelműen zavarosnak és ellentmondásosnak látták a Kádár utáni Magyarország helyzetét. így nem volt véletlen, hogy az új magyar első titkárt és miniszterelnököt megkülönböztetett figyelemmel fogadták Párizsban, mivel úgy értékelték, hogy személyisége, tapasztalata és politikája a franciák által nagyra értékelt Gorbacsovéhoz hasonlít.72 2008. nyár 137
