Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber Grósz Károly 1988. november 17-19-én látogatott Franciaországba73 (ehhez az úthoz kapcsolódott madridi látogatása is), és a kétoldalú politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztését, a magyar sajátosságok elismerését74 és a magyar reformok támogatását kérte francia tárgyalópartnereitől.75 Francia részről a kétoldalú kapcsolatokat nagyon jónak minősítették, alapvető tárgyalási célként fogalmazták meg, hogy a magyarországi változásokat elősegítsék, a bizonytalansági tényezőket csökkentsék, és eloszlassák a magyarok hagyományos félelmét a tekintetben, hogy az Európán belüli megosztottság továbbra is fennmarad. Elhatározták azt is, hogy a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozó magyar javaslatokat egyértelműen támogatni fogják.76 Csodálatos esztendő vagy a kezdet vége? A magyar rendszerváltozás Párizsból nézve (1989-1990) 1989-1990 folyamán a kelet-közép-európai országokban rendkívül gyorsan zajló események növelték a bizonytalanságot. Francia részről, mint ahogy a korábbi években, így 1989-1990 folyamán is, a stabilitás és a biztonság voltak azok a legfontosabb tényezők, amelyekhez viszonyítva nézték és elemezték a kelet-közép-európai fejleményeket. A Szovjetunió részéről ezen időszak alatt érdemi szándék nem mutatkozott arra, hogy kelet-közép-európai országokban végbemenő folyamatokat érdemben korlátozzák, és lényegében csak a Brezsnyev-doktrína „lebegtetése"77 volt az egyedüli eszköz, amellyel befolyásolni tudták az eseményeket. Ezzel párhuzamosan Franciaország és a nyugati országok részéről a változások lassítása és a stabilitás megtartása volt az a cél, amellyel igyekeztek a magyarországi és a kelet-közép-európai változásokat befolyásolni.78 Ezen időszak alatt - kihasználva a kedvező nemzetközi helyzetet - a magyar diplomácia arra törekedett, hogy újraegyensúlyozza az ország nemzetközi pozícióit, és a szocialista táboron belüli kapcsolatokat diverzifikálja. 1989. május 20-án Georges Bush amerikai és Francois Mitterrand francia elnök találkozott Párizsban, és együtt döntöttek a PHARE-program létrehozásáról, vagyis arról, hogy a kelet-közép-európai államok közül Lengyelországnak és Magyarországnak adnak támogatást. A két ország egymás mellett történő értékelése francia szemszögből mindenféleképpen Magyarország „felértékelését" és a magyarországi reformok elismerését jelenti.79 Ennek a szándéknak a komolyságát mutatja, hogy Párizsban az év végére a két ország összehasonlító elemzését is elvégezték, ami egyfajta alapot jelentett Franciaország számára.80 Lengyelország és Magyarország párhuzamba állítása nem volt véletlen, hiszen mindkét ország kulcsszerepet játszott a kelet-közép-európai átalakulásban. Ezzel párhuzamosan a nagyhatalmak vezetői döntöttek arról, hogy támogatást nyújtanak Gorbacsovnak. Ez utóbbi rendkívül fontos volt Párizsnak, mivel egy erős Szovjetunió nélkülözhetetlenül szükséges volt az új európai status quo fenntartásá138 Külügyi Szemle
