Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber A vég kezdete? A francia-magyar kapcsolatok változásai (1987-1988) 1987-1988 folyamán Párizsnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy Németország aktivitása Kelet-Európábán megnövekedett, és a német-szovjet kapcsolatok szerepe Moszkva számára egyre fontosabbá vált a hagyományos szövetségesi viszonyhoz képest.54 Párizs minden eszközzel a korábban kialakult kapcsolatok további fejlesztésére és az együttműködés fenntartására törekedett,55 és a németekkel szorosabb kapcsolatok kialakításával kívánta a német-francia együttműködést kiszélesíteni.56 1987-ben Bécsben összeült az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia, de Párizs a multilaterális kapcsolatok helyett elsősorban a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, vagyis továbbra is óvatos nyitási politikát folytatott a keleti országok irányában.57 A francia-magyar kapcsolatok terén francia részről 1987-1988 folyamán nagy figyelemmel voltak az ország első vezetőjének számító Kádár János személye és rendszerének sajátosságai iránt. Az 1978-as és az 1984-es párizsi Kádár-látogatások, illetve az 1982-es budapesti Mitterrand-út kapcsán a magyar vezető személye többször is a francia elemzések fókuszába került. 1987. március 12-én a francia nagykövet - Christine Malitchenko - az utolsó beszélgetést folytatta Kádár Jánossal, aki a magyar-francia kapcsolatok további fejlesztéséről és a mérsékelt magyar reformok fontosságáról beszélt.58 1987 végére azonban Párizsban is egyértelművé vált, hogy a régi rendszer nem fog fennmaradni, de továbbra is úgy látták, hogy a kádári örökséggel és Kádár János személyének megítélésével az országnak egyszer még szembe kell néznie.59 Az események gyorsaságát mutatja azonban, hogy amikor Jean-Bernard Raimond külügyminiszter 1988. március 24-25-én Magyarországra látogatott,60 a hivatalos magyar vezetők mellett - Várkonyi Péter külügyminiszter és Marjai József miniszterelnökhelyettes -, Paskai László bíborossal is találkozott, és - érzékelve a változások kezdetét - első alkalommal fogadott magyar ellenzékieket a Csaba utcai francia rezidencián.61 A francia külügyminiszter érzékelte a magyar partnerek franciabarát szemléletét (ünnepi beszédében Batsányi Jánost idézte), és látogatása meggyőzte arról, hogy „utódját már egy születőben lévő új, demokratikus Magyarország vezetői fogadják".62 A francia külügyminisztériumban kidolgozott előkészítő anyagokból látszik, hogy Párizsban érezték azt, hogy az országban érdemi változások kezdődtek, és 1989-1990-re már olyan célok megvalósítását is kitűzték, amelyekkel elsősorban a kulturális kapcsolatok minőségének fejlesztését kívánták elérni. Ennek egyik eszköze volt a Francia Intézet új épületének felépítése, amelynek megvalósítása - mivel a magyar fél nem akart túl sok teret engedni a „lazítási" politikának - évtizedek óta húzódott.63 Párizsban a magyarországi változások alábbi tényezőit látták: 1. A gazdasági nehézségek instabilizáló tényezővé válhatnak, és a békés átmenet ellen hathatnak. 136 Külügyi Szemle
