Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
A magyarországi rendszerváltozás a Quai d'Orsay szemével litikának az volt a célja, hogy az egyes országok érdekeit többé már ne rendeljék alá a szocialista közösség akaratának.46 E lehetőségek kihasználását a franciák szerint - és így a valódi együttműködést - megakadályozta a magyaroknak a Szovjetunió politikája melletti nemzetközi elkötelezettsége. Ez a lojalitás lényegében csak a kétoldalú kapcsolatok területén biztosított Budapestnek nagyobb mozgásteret.47 A nyolcvanas évektől kezdve azonban Magyarország súlyos gazdasági problémákkal küzdött, a gazdasági növekedés lelassult, a külső adósság megnövekedett, az ország Kelet-Európa leginkább eladósodott országának számított, vagyis a politikai nyitottság egyben gazdasági sebezhetőséggel és így egyfajta nyitási kényszerrel párosult. Magyarország ugyanakkor a francia külkereskedelmi forgalomban az ötödik helyet foglalta el. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat nehezítette, hogy Magyarországon a francia vállalatok „hagyományosan" hátrányos helyzetben voltak a német és az osztrák cégekhez képest, és ellentmondás volt a kétoldalú gazdasági kapcsolatok realitásai és a magyar-francia gazdasági kapcsolatokban Budapesten megfogalmazott szándékok között. Párizsban úgy látták, hogy francia részről mindig a politikai és a gazdasági kapcsolatok egyensúlyának megteremtésére törekedtek, és elsősorban a magyaroknak a németek javára, de a franciák kárára megmutatkozó diszkriminációjában látták a nehézségek okát. A kulturális kapcsolatokat viszont Párizsban is megfelelőnek és viszonylag kiegyensúlyozottnak ítélték 48 Az 1986-os év lényeges fordulatot hozott a nemzetközi politikában. 1986. április 26- án bekövetkezett a csernobili katasztrófa, illetve Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan reykjavíki találkozója volt az az esemény, amely meghatározta a kelet-nyugati kapcsolatok későbbi alakulását. Ezen események legfontosabb következménye az volt, hogy átalakította a Szovjetunió viszonyát a kelet-közép-európai országok49 és a két Németország irányába.50 Ezekre a változásokra a francia diplomácia is érzékenyen figyelt, azokhoz pozitívan viszonyult, de érdemi kezdeményezésre nem vállalkozott.51 A szatellit országok tekintetében Párizsban ekkor a hagyományosan párhuzamosan kezelt Magyarországra és Lengyelországra figyeltek, de nem volt előre kidolgozott koncepciójuk arra, hogyan igazítsák a hatvanas évek elejétől fokozatosan kialakuló és a nemzetközi helyzetnek megfelelően változó stratégiát az új helyzethez.52 1986 végén a francia külügyminisztériumban az elemzések középpontjába kerültek az 1956-os forradalom harmincéves évfordulója kapcsán érezhető változások, az országban meglévő latens feszültség, a veterán kommunista vezető - Kádár János - személye, a rendszer stabilitása, illetve az „örökös" lehetséges személye. Párizsban ekkor már azt tartották a fő kérdésnek, hogy a kádárizmus hogyan és milyen formában fog továbbélni, és ezzel az örökséggel a magyarok hogyan tudnak megbirkózni.53 2008. nyár 135
