Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber intézményesülő formáját látta.36 A rendezvény kudarcának - a közös zárónyilatkozatot nem írták alá - nem volt következménye a kétoldalú kapcsolatokra, és Párizsnak egyértelműen mutatta a szocialista táboron belül - különösen Románia és Magyarország között - meglévő ellentéteket. Erdélynek és a magyar kisebbség romániai helyzetének kérdését a francia diplomácia már a hatvanas évektől kezdve elemezte. E tekintetben a fő változás az volt, hogy Budapesten már nyíltan beszélni kezdtek az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről.37 A francia forrásokból egyértelműen megállapítható: Párizsban azon a véleményen voltak, hogy a francia-magyar kapcsolatok kitűnően alakulnak,38 és ez az értékelés megegyezett a magyar érdekekkel, hiszen Budapesten is prioritást adtak a Mitterrand vezette Franciaországgal történő kapcsolatépítés új alapokra helyezésének.39 Franciaország diplomáciája tudatosan igyekezett különbséget tenni a kelet-európai országokkal kialakított kapcsolataiban, és azon volt, hogy a magyar politikát a sajátos - de egyben óvatosnak ítélt - egyedi úton tartsa, miközben arra is ügyelt, hogy a szovjet diplomácia jelzéseit figyelembe vegye.40 A mitterrand-i diplomácia fő célja - érzékelve a szocialista országokban kezdődő politikai erjedést - a keleti kapcsolatokban megmutatkozó hiányosságok korrekciója volt, és Párizsban egyértelművé kívánták tenni azt is, hogy Franciaország határozottabban jelen kíván lenni, és szerepet akar vállalni a keleti országokkal kialakítandó politikában.41 Magyarországot egy olyan sajátos kelet-európai országként értékelték,42 ahol az emberi jogok kelet-európai viszonylatban szabadabban érvényesülhetnek, és úgy látták, hogy bár a magyarok nem felejtették el a francia felelősséget a trianoni szerződés kikényszerítésében, de ezen már túltették magukat. Abban a nemzetközi helyzetben, amelyben a Szovjetunió már nem tudta a régi erejével érvényesíteni az érdekeit, és amelyben a Nyugat még nem volt képes „behatolni" a szovjet érdekszférába, Budapest pozíciója - a dolgok természetes rendjének köszönhetően - felértékelődött43 A nemzetközi helyzet megítélését erősítette a rendszer belpolitikai nyitottsága, viszonylagos demokratizmusa, mivel a belső és a nemzetközi stabilitás jelentősége kiemelt francia szempont volt44 Párizsban ugyanakkor megállapították, hogy Magyarország jórészt a rendszer stabilitásának fenntartása miatt a Nyugattal továbbra is párbeszédet szeretne folytatni, amivel a magyarok a hatvanas évekhez hasonlóan az ország nyugat-európai elkötelezettségét, vagyis európaiságát kívánták hangsúlyozni. Ezt meghatározta az a tény is, hogy az ország külkereskedelmének negyven százaléka a nyugati országokkal bonyolódott, és bár az ország - történelmi hagyományokon alapuló - viszonya az NSZK-val és Ausztriával volt a legszívélyesebb, kapcsolatait igyekezett szélesíteni a többi nyugati ország irányába is. Ezek között Franciaország, különös tekintettel a germán befolyás ellensúlyozására, kiemelt szerepet játszott, mindez azonban nem egészült ki - a Párizs által jelentősnek ítélt francia próbálkozások ellenére sem - a gazdasági kapcsolatok fejlődésével45 Párizs értékelése szerint a magyar külpolitika igyekezett egy sajátos, különleges utat választani a KGST keretein belül is. Ennek a po134 Külügyi Szemle
