Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Vincze Dalma: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai
Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai A stabilizációtól a társulásig Az Európai Unió stratégiája A stabilizációs és társulási folyamat létrehozása után az Európai Unió Tanácsa egyre nyíltabban jelezte, hogy a térség államainak jövőjét az európai integrációban látja. 2000 júniusában, a feirai Európai Tanács-ülésén a tagállamok kimondták, hogy céljuk a régió tagállamainak minél teljesebb körű integrációja. Az ülés elnökségi következtetésében szerepel, hogy a térség minden országát potenciális tagjelöltnek (potential candidates) tekintenek.17 Ezt az irányvonalat az unió azóta többször is megerősítette, mind az EU-Nyugat-Balkán országainak közös találkozóin (2000. november, Zágráb; 2003. június, Thesszaloniki; 2006. március, Salzburg), mind a soros tagállami csúcstalálkozókon (a luxemburgi elnökséget lezáró EiT, 2005. június, Brüsszel). A 2003-as thesszaloniki találkozó jelentősége nemcsak abban rejlett, hogy retorikailag megerősítette az unió elkötelezettségét az érintett államok európai integrációja iránt, hanem abban is, hogy a csúcstalálkozó thesszaloniki agenda18 néven úgynevezett „európai perspektívát" adott a Nyugat-Balkán országainak, számos olyan eszközzel, amely elősegíti a stabilizációs és társulási folyamat felgyorsítását. A stabilizációs és társulási megállapodások tartalmát két részre oszthatjuk. Egyrészt az EU aszimmetrikus kereskedelmi liberalizáció eszközével gyorsabban nyitotta meg piacát a Nyugat-Balkán államai előtt, mint azok, másrészt a koppenhágai kritériumokhoz hasonló politikai feltételek teljesítését várta el az államoktól. így az SAP keretében olyan feltételek megvalósítását várták el annak részes államaitól, mint a menekültek visszatérésének segítését, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnökre felállított hágai ad hoc Nemzetközi Büntetőtörvényszékkel való együttműködés. Ezek mellett megjelenik a regionális dimenzió; a térség országai közötti regionális kooperációs erősítésének feltétele. A thesszaloniki agenda egyik leglényegesebb eleme, hogy a korábbi bővítés tapasztalatai alapulva kiszélesítette a stabilizációs és társulási folyamat eszközeit, számos a társultakra jellemző elemmel.19 Az eredeti elképzelések szerint ugyanis a stabilizációs és társulási megállapodások megelőzték volna a kelet- közép-európai országok esetében kötött társulási megállapodásokat, az úgynevezett európai megállapodásokat. A thesszaloniki agendával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a SAA jelenti az első és egyetlen szerződéses megállapodást a társulás és a csatlakozás között.20 A nyugat-balkáni országok számára további támogatás a kétéves európai partnerségi program elindítása, amely rövid és középtávon prioritási területeket határoz meg az ország számára és ezekre a területekre fókuszálja az uniós támogatásokat is. A thesszaloniki agenda még megvalósításra váró pontja a vízumliberalizáció kérdése. A schengeni megállapodás részes államainak eltérő álláspontja miatt, jelenleg csak a vízumkönnyítések rendszerének kiépítése van napirenden. Az EU és az egyes nyugat2008. tavasz 33
