Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Vincze Dalma: Az Európai Unió és a Nyugat-Balkán kapcsolatai és az unió bővítési stratégiájának változásai
Vincze Dalma balkáni országok között kétoldalú egyezmények megkötése párhuzamosan halad az úgynevezett visszafogadási egyezmények megkötésével. Az Európai Unió - az általa elvárt feltételek teljesítésén, valamint gazdasági és politikai jelenlétén, az ESDP keretében folytatott polgári és katonai akción keresztül - a nyugat-balkáni országok belső működésének szinte minden területén jelen van. Ezekkel az eszközökkel sikerül komoly befolyást gyakorolni az államok demokratikus fejlődésére és - ma már a stabilizáció mellett - az integrációs folyamat erősödésére. Az unió politikájában ma érvényesül az a szándék, hogy külkapcsolatainak hagyományosan regionális szemléletét oldja az egyes országok egyéni sajátosságaival. A SAP már ezt az elmozdulást jelzi, mivel a stabilizációs és társulási megállapodás megkötése minden térségbeli állammal egyénileg, az egyedi igények és helyzetek figyelembe vételével történik. Az EU-nak a stabilizációs és társulás kettős céljának megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységének a stabilizációs és társulási megállapodások kidolgozásán kívüli főbb eszközei a térségben vállalt polgári és katonai missziói, valamint a térség országainak felzárkózását segítő programok finanszírozása. A stabilizáció eszközei: Az Európai Unió polgári és katonai jelenléte Az Európai Unió számára a 2000. és 2001. év a Balkánon újabb biztonsági kihívást jelentő eseményekben bővelkedett. Először Szerbia déli részén, majd Macedóniában az etnikai albánok felkelése igényelte a nemzetközi közösség beavatkozását. Az Európai Unió - a NATO-val és az Egyesült Államokkal együttműködve - fontos szerepet játszott a konfliktus utáni stabilizációban. 1991 óta a következő két év volt az első, amikor a Balkán mentes volt erőszakos cselekedetektől. Ennek köszönhetően a térségben csökkent a nemzetközi jelenlét: 2000 nyarán még 65 ezer fős haderő állomásozott a Balkánon, ez a szám 2004 májusára 29 ezerre zsugorodott. A helyzet paradoxona, hogy a konfliktus lehetőségének csökkenésével párhozamosan egyre erősödött az EU biztonságpolitikai eszköztára és jelenléte a Balkánon.21 Ezt természetesen annak köszönhető, hogy az EU közös kül- és biztonságpolitikájának eszközrendszere, biztonság- és védelempolitikája jelentős fejlődésen ment keresztül a délszláv válság kitörése óta. A nyugat-balkáni térségben az Egyesült Államok és az EU közötti felelősségmegosztásban további elmozdulás történt az unió javára. Történt ez részben azért, mert Románia és Bulgária egyre közelgő uniós tagságával a Nyugat-Balkán egyre inkább az EU szomszédjává vált. Ráadásul 2001. szeptember 11. után az Egyesült Államok figyelmét más térségek és más problémák kötötték le. Az EU növekvő felelősségvállalását jelzik a térségben vállalt rendőri és katonai missziói. Az Európai Unió válságkezelési műveletei a Balkánon 2003 januárjában kezdődtek a bosznia-hercegovinai ENSZ rendőri misszió feladatainak átvételével. Ezt követően 2003 márciusában indult az EU első katonai művelete Macedóniában Concordia néven. 34 Külügyi Szemle
