Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
A nemzet kérdése a nemzetközi porondon kérdése. Hozzátehetjük, hogy a társadalmi, politikai folyamatok megértéséhez nem jutnánk közelebb, ha netán tudományos pontossággal meg tudnánk határozni, hogy mi a nemzet, vagy ha egy egyértelmű, precíz tipológiát felállíthatnánk. Egy adott nemzetmeghatározásnak politikai következményei vannak, hisz amennyiben egy adott állam elfogad egy meghatározást, annak alapján intézményesíti a társadalmat, ezen belül viszonyát a határain belül élő kisebbségekkel és a határain kívül élő nemzettársakkal. Ennek messzemenő politikai következményei vannak. Más-más hatása van annak, ha a politikai nemzet, illetve a kulturális nemzet eszménye alapján határozza meg az állam viszonyulását a nemzeti kérdéshez. A kulturális nemzetmeghatározás azt eredményezi, hogy az adott állam határain kívül élők is az adott többségi/tituláris nemzethez tartoznak, de egyben azt is jelenti, hogy az állam területén élő kisebbségek nem tartoznak az adott nemzethez. A politikai nemzetmeghatározás egy államban élőket tekinti a nemzet tagjainak, így az adott állam területén élő összes - etnikai, nemzeti hovatartozásától függetlenül - állampolgár tagja a nemzetnek, viszont a többségi, tituláris nemzettel „rokon" határokon kívül élők nem tartoznak az adott nemzethez. A tudományos gondolkodás kritériumai szerint egy adott állam nemzetfelfogása koherens kellene, hogy legyen. A jog is hasonló koherenciát követel meg, hisz egy állam törvényei között elvi összhangnak kell lennie. A politikai gyakorlat viszont más képet tár elénk. Azt vehetjük észre, hogy az államok a tudomány kritériumait és a jogi koherenciát figyelmen kívül hagyva viszonyulnak az illető állam területén élő kisebbségekhez és a határaikon kívül élő nemzettársakhoz. Tévednek mindazok, akik azt állítják, hogy a rendszerváltás után térségünkben újra megjelent a nacionalizmus. A nacionalizmus mindig is jelen volt mind Nyugat-Euró- pában, mind Kelet-Közép-Európában. A rendszerváltók jelszavai között nem szerepelt az állam nemzeti alapon történő újjászervezése, legfeljebb utalásokat találunk a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására. Ennek fényében meglepőnek tűnhetett, hogy csak néhány hónappal a rendszerváltásokat követően a nyilvános szférát ellepte a nacionalista retorika. A demokratikus intézményrendszer kialakítása során egyes államokban heves vita alakult ki, míg másokban egyetértés mutatkozott az állam nemzeti önmeghatározása, illetve a kisebbségeknek adandó vagy nem biztosítandó jogok tekintetében. Tény, hogy a posztkommunista társadalmakat, és a nyugat-európai politikusokat és véleményformáló elitjét sokkolta a nemzeti retorika megjelenése a nyilvánosságban, a jugoszláv háborúk, majd később a Szovjetunió felbomlását követő, etnikainak bélyegzett harcok. Mindez azonban az átmenet szükséges velejárója. Minden társadalmi átalakulást, forradalmat - bársonyosat vagy véreset - a politikum nemzeti vonalak mentén való újraszerveződése kísér. Nemcsak a demokratikus intézményeket, a piacgazdaságot stb. kellett megteremteni, hanem választ kellett adni az állam nemzeti jellegére is. Az állam újradefiniálása nem csak azt jelenti, hogy a tegnapi kommunis2008. nyár 41