Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Réti György Megérkezvén Rómába írásban, majd szóban kifejtette Mussolininak az ajánlat kedvező voltát, de mielőtt befejezhette volna, az félbeszakította: „Szent István koronája tetszhet ugyan Viktor Emanuelnak, de én mást sem teszek, mint hogy koronákat ajánlok neki, mégis mindig az a benyomásom, hogy megsértem őt. A koronák tetszenek neki, aki ajánlja őket, az viszont kevésbé! Ha Aosta hercege élne, számításba vehetném a dolgot, mert ő megérdemelne egy koronát... Nem számítva azt, hogy Kánya javaslatának alapját egy németellenes összeesküvés képezi, amelynek ismeretlen a célja, és válsághoz vezethetne a Németországgal fennálló viszonyunkban." A szokásos gesztusait téve még háromszor mondott egyre határozottabb „nemet", majd így fejezte be: „A magyarok mindent kitalálnak, hogy összeveszítsenek bennünket a németekkel! És ha a háborút megnyerjük, meddig gondolják folytatni perszonáluniójukat Viktor Emanuellel?" Az elutasítás miatt érzett szomorúsággal vittem vissza Budapestre Szent István koronáját, amelyhez sohasem voltam és nem is leszek ilyen közel, hogy szinte már érintettem, bár még sohasem láttam. Kánya csöndesen fogadta elutasító közlésemet. Latinul tudó öreg magyarként ezt kellett mondania: „Margeritas ante porcos!"34 Mindenesetre így nekem is volt egy nagyon szerény részem e misztikus kincs történetében!35 A finn-ugor politika Nem tettem eléggé világossá, hogy a Tengelynek a Szovjetunió elleni háborúja alatt hogyan állt meg a magyar határon nemcsak a számító német démon, de az európai nyomor is. Sztálingrád után a hitleri katonai vállalkozás náci csalássá (Nazischwindellé) változott. A becsapottak haragos áriákat zengtek, és az egész nácista Európában súlyos vádak hangzottak el: a németek ugyanis kiszélesítették a koncentrációs táborok szögesdrótjait. Az olaszok a következő júliusban elhagyták, vagyis összetörték a Tengelyt, a magyarok pedig már a háborúba lépésük első napja óta becsukták a szemüket, hogy ne tudják, mi történik. Budapest büszke helyesbítései minden katonai jelentést a bukolikus magyar Alföld nyelvére fordítottak le. Amikor a magyar kormány kénytelen volt hadat üzenni az Egyesült Államoknak, a magyarok azt mondták, hogy ez nem igaz. Maguk között hozzáfűzték, hogy ez egy katasztrófa volt. A magyar arisztokraták igyekeztek az eseményt jeles, torokhangú angolságukkal kommentálni, ami hivatva lett volna őket eszmeileg az angol-amerikai oldalra állítani, és az angolszász közösségbe sorolni. Ezek az angolt megközelítőleg és barbár módon beszélő arisztokraták képezték az igazi ötödik brit hadoszlopot. A háború alatt Rómában is hallottam ezt az akcentust, az ötödik hadoszlopnak ezt a madárcsicsergését. A „haladóknak" vagy németbarátoknak nevezettek (a sváb származású magyarok, Szálasi pártjának zöldingesei, Bárdossy és Imrédy politikai barátai, valamint a hadsereg egy része) csak 1944 tavaszán jöttek, Horthy eltávolítása után, a németek révén kerültek hatalomra. Addig befolyásukat visszatartotta Horthy tekintélye, Kállay és Bethlen túlsúlya, vagyis az az irányzat, amely Magyarországot Itáliával szövetségben kívánta látni. Akarták a német támogatást a szlávokkal szemben, az 1914-es határok visszaállítását, a nyugati hatalmak barátságát, valamint a hitleri Németországgal való, egy lábon álló, nem túlságosan elkötelező, kölcsönös szolidaritást. 182 Külügyi Szemle
