Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Filippo Anfuso „boldogtalan Magyarországa Egy amerikait, aki az első világháború után pénzügyi szakértőként nagy szolgálatokat tett Magyarországnak, küldetése végén fogadta Horthy. A kormányzó megkérdezte, mit adhatna neki, hogy kifejezze országa háláját. Az amerikai, elnézését kérve bátorságáért, azt válaszolta, hogy szeretné látni Szent István koronáját. Horthy csóválta a fejét, ugyanis soha nem számított arra, hogy ilyesmit „látni lehet"... Egyedül nem adhatott engedélyt, össze kellett hívnia a Koronatanácsot, amely hosszan tárgyalta a kérdést, majd - figyelembe véve az amerikai szolgálatait - testületileg és a legnagyobb pompával elkísérte az USA állampolgárát a korona kriptájához, számos leopárdbőrbe öltözött őr kíséretében. Miután az ajtó kinyílt, az amerikai megbámulta a kincset, és amikor betelt látványával, majd leesett az álla. A korona egy szomorú és antik fémtárgy volt, amelyre őrei nem néztek, vagy nem is mertek nézni. Az amerikai, aki nem volt buta ember, ekkor értette meg, hogy a koronát nem a szemmel kell nézni. Visszaemlékezett a kormányzó zavarára, és amikor kijutott a szabadba, ezeket mondta az őt körülvevő hallgatag és magukba merülő méltóságos uraknak: „/ know now... The Crown teas not there... The Cown is Hungary and you..."31 Amivel a méltóságok egyetértettek, és örültek, hogy az amerikai végre „megláthatta" a koronát. Szent István koronája olyan európai misztérium, amelyhez közel voltam, és mivel sokat foglalkoztam lehetséges elhelyezésével és az iránta való vágyakozással, így tudatlan és plebejus nagyképűséggel akár múltam egy részének tekinthetem. A legkomolyabb eset az volt, amikor utoljára foglalkoztam vele. 1942 augusztusában, egy légi baleset következtében elhunyt Horthy elsőszülött fia, István, akit apja egy kimunkált és ünnepélyes procedúrával a parlament mindkét házával Magyarország kormányzóhelyettesének, azaz az ő utódjának fogadtatott el. A kinevezés ellenzésre talált Bárdossynál, a főherecegeknél, Ottó követőinél és last but not least32 a németek is határozottan akadályozták. A fiatalember temetése királyi pompával történt: Ciano és Ribbentrop is eljött, hogy képviseljék a Tengelyt. A halotti tort a Minisztertanács szalonjaiban tartották, amelynek teraszáról jól látható volt a hatalmas reflektorok által megvilágított magyar Parlament épülete (a brit Parlament finn-ugor mása). Itt ravatalozták fel a kormányzóhelyettes holttestét. Ciánéhoz odalépett Kánya volt külügyminiszter, aki az ország leginkább németellenes erőinek a képviselője volt. Közölte: Kállay felhatalmazta őt arra, hogy felajánlja Mussolininak annak lehetőségét, hogy Szent István koronáját III. Viktor Emanuel kapja meg, létrehozva a királyságok perszonális unióját.33 Könnyű elképzelni, milyen lendülettel vetette magát Ciano Szent István koronájára. Eltekintve annak gondolatától, hogy egy legendás koronával térhet vissza Rómába, a javaslat legvonzóbb része az volt, hogy a németek kárára fogadták volna el, akiknek egy ilyen unió, megtoldva a horvát koronával, amelyet már korábban egy másik Savojai kapott meg, egy olyan blokk létrehozását jelenthette, amely potenciálisan független lett volna a német befolyású Európától, és később szembeszállhatott volna vele. És miközben a budai Vár széles sétányán sétáltam Cianóval, a tisztelettudó, de ironikus magyarok által körülvett Ribbentrop szeme láttára odasúgta nekem: „Ha ismerné a fogást, amelyet Szent Istvánnal készítünk neki!" Azt hiszem, hogy Szent István soha nem számolt azzal, hogy egyszer fogást jelenthet Ribbentrop számára! Ciano megígérte Kányának - aki garantálta a kormányzó egyetértését -, hogy az én közvetítésemmel gyors választ fog adni. Ciano a tor és a temetés végén engem is magával hívott. 2008. tavasz 181
