Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról

Réti György 1943 áprilisában elkísértem Káüayt Rómába. Ciano nem volt már külügyminiszter, de ő azért meglátogatta, és izgalomba jöttek: annyi rosszat mondtak egymásnak a németekről, hogy Kállay úgy beszélt erről a találkozóról, mint valami szerelmes éjszakáról. Mussolinit illetően Kállay visszafogott volt: az olasz szövetséges Treue29-)a nem tetszett neki, vagy legalábbis nem vizsgálta ugyanazzal a mélységgel, amellyel az angol-amerikai szövetségesekkel való kontak­tusokat kereste. Minden virtus tönkretehető, ha nem megfelelően kezelik: Kállay nem mutatott gyakorlottságot abban, hogy cselt vessen Mussolini hűségének. A pápáról, akit Mussolini után látogatott meg, már jobb véleménye volt. Vele is az odavaló szavakat váltotta a számító német démonról és annak gyógyíthatatlan hibáiról. Ez az, amit politikacsinálásnak nevezünk: együtt harcolni egy szövetségessel, majd a maga által választott sorsára hagyni! Magyarország történe­te egy kicsit a miénk is: talán ezért voltunk szövetségesek. A Treue nélkül a mongol megegyezett volna a romagnolival.30 Talán csak nem értettek szót egymással! Mindenesetre Kállay mostanában Itáliában telel, és biztonságban van, a szegény Bárdossy viszont a közismert módon végezte. Szent István koronája A misztikus, közismert történetű, a bélyegeken is látható kincs az, amely a magyarokat a föld­höz, az éghez és Európához köti. Nem tudom, hogy most hol van, az én időmben egy kriptában volt, amely egyben páncélszekrényként és szentélyként is szolgált. Szimbolikusan egy őrgrófok­ból, miniszterekből és tábornokokból álló Tanács őrizte, és csak azért mutatták be, hogy imádni lehessen. VI. Károly után senki sem tette fel a fejére. Horthy szerette volna, de tudta, hogy ez nem lehetséges. A főhercegek is sokat gondoltak rá: Ferenc József, de különösen Albrecht, aki a nagyravágyó főhercegnő, Isabella fia volt. Számos tiltás akadályozta a korona öröklését: a Habsburgok Horthynak, a versailles-i szövetségesek pedig (különösen Itália) a Habsburgoknak tiltották meg. A magyar legitimisták kizárták Horthyt és a főhercegeket. így a korona, de leg­alábbis annak szentélye Sztálin küldöttének, Rákosinak a kezébe került. Nem lehet tudni, hogy ez utóbbi felékesíti-e magát vele: az osztályok és az állam megszüntetését megelőző időszakra Marx nem számolt koronázási szertartásokkal, ezért lehet, hogy a korona ott marad, ahol van. Ez a kincs azonban egyet jelent a magyar állammal, ezért szovjet részről e kérdés megérde­melne egy alapos vizsgálatot. A magyarok nagyon hozzánőttek a bizánci ötvösművészetnek e művéhez, amely révén Európához kötődtek, elfeledve mongol voltukat. A koronával összhangban létrehoztak egy olyan államigazgatást, amelyet a Habsburgok is felhasználtak; a nyers, de bátor katonákból álló hadsereget, továbbá a teokratikus államjogot. Mindennek szellemében hatalmukat kiter­jesztették olyan területekre, amelyeken magyarok nem éltek, és talán még Árpád sem álmodott meghódításukról, midőn megérkezett Európába. Ez egy imperialista kincs, amellyel Magyarország menetel: Szent István olyan, mint Szent Lajos, a hódító szent, de csak harcos leszármazottai akaratából. „Venezueláim" nem tudja majd azonnal megérteni, hogy mit is jelent Szent István koroná­ja: ez egy kimondottan európai emóció, amely csak fokozatosan hódít meg valakit. Különböző időkben kétszer voltam Magyarországon, csaknem négy évig, és csak most értem meg, hogy ez a kincs, a maga ezoterikus és nemzeti mivoltában mágikus ügy. 180 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom