Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában 1914-1991 ködés érdekében olyan politikai rendszert kell kidolgozniuk, amely a kis és nagy nemzetek teljes egyenjogúságát biztosítja. Ezt a szláv szövetséget a Szovjetuniónak kell megszerveznie és vezetnie."37 Míg 1939 és 1941 között a szovjet vezetés a demokratikussá „szelídített" pánszlávizmust csupán rehabilitálta, 1941 augusztusától szervezetileg megerősítette, és igyekezett felhasználni nemzetközi politikájában is. A kelet-európai „egészségügyi zónán" belül, amelynek célja a Szovjetunió biztonságának a garantálása volt, e szláv országokra kívánt támaszkodni: 1939 és 1941 között inkább imperialista- és főként britellenes éllel, 1941 után pedig németellenes éllel úgy, hogy a kommunista ideológiával nem szembekerülve, a szovjet külpolitikai célokat szolgálja ki. 1942 nyarán eldőlt, hogy a második világháború után teljes mértékben visszaállítják Csehszlovákia államiságát.38 A közép-európai országok közül ettől kezdve Bulgária és Csehszlovákia számított a legfontosabbnak, csak őket követték a Balkán szláv nemzetei. Lengyelország még e két államnál is fontosabb volt, a szovjetek azonban tisztában voltak vele, hogy itt jelentős sikerre nincs esélyük.39 Az 1944. októberi Sztálin-Churchill-találkozó után a Külügyi Népbiztosság keretei között a háború utáni rendezést előkészítő Litvinov-bizottságban a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a Szovjetunió legközelebbi szomszédságába a „legjobb esetben" a következő országok fognak tartozni: Finnország, Svédország, Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia, Románia, a Balkán félsziget szláv országai és Törökország. A rendszert kétoldalú szerződésekkel kívánták kialakítani.40 1945. március 28-án egy Edvard Benes elnök tiszteletére rendezett ebéden Sztálin a „régi szlavofilokat" azért nevezte „reakciósoknak", mert az összes szláv nemzetet „egy az orosz nép védelme alatt álló államban egyesítették volna". „Az új szlavofilok - akik közé Sztálin magát is sorolta, a -független szláv államok szövetsége mellett kötelezték el magukat."41 * A második világháború végén már nem volt kétséges, hogy a Wermacht megsemmisítése után az európai kontinensen nem lesz a Vörös Hadsereggel szemben számottevő szárazföldi katonai erő. A Szovjetunió második világháború utáni külpolitikai elképzeléseit összefoglaló - Magyarországon ismert egyetlen - „terv" Ivan Majszkij volt londoni szovjet nagykövet, 1944-ben külügyi népbiztoshelyettes 1944. január 11-i, főnökének, Molotov külügyi népbiztosnak címzett elgondolása, amely a „szigorúan titkos" minősítést kapta.42 A memorandum értelmében a háború utáni „Európában csak egyetlen hatalmas szárazföldi hatalom - a Szovjetunió, és egyetlen erős tengeri hatalom - Anglia maradhat. (...) Lengyelországot mint független és életképes államot kell helyreállítani, de a lehető legkisebb határokon belül. (...) Csehszlovákiát... megkell erősíteni - területileg, politikailag, gazdaságilag." Úgy kell rá tekinteni, „mint befolyásunk közép- és délkelet-európai előretolt hadállására."43 * 2008. tavasz 149
