Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Geese Géza Még nem fejeződött be Budapest ostroma, amikor Winston Churchill, Franklin Delano Roosevelt és Joszif Visszarionovics Sztálin 1945. február 4. és 12. között a Krím-félsziget nyaralóhelyén, Jaltában találkoztak, ahol nyilatkozatot fogadtak el a „felszabadított Európáról". Egyetértettek abban, hogy a térségben „demokratikus választásokat" kell tartani, és a háborúért felelős személyeket nemzetközi büntetőtörvényszék elé fogják állítani. Sikerült a szövetségeseknek megállapodniuk az úgynevezett „megszállási zónákról", hogy Németország területén ki hova vonul majd be, valamint arról is, hogy a béke- szerződés aláírásáig Berlin négyhatalmi megszállás alá kerül.44 Átmeneti megoldásról volt tehát szó, vagyis annyi időre szólt, amíg Németországgal nem kötnek békét. Németországgal azonban hosszú ideig nem kötöttek békeszerződést, így a Jaltában még átmenetinek szánt állapotok évtizedekig a világ tartós kereteivé váltak.45 * A „nagyok" legközelebb fél év múlva, a porosz királyok egykori rezidenciájában, Pots- damban tárgyaltak,46 1945 júliusában a lengyel és a csehszlovák kormánynak ezen a találkozón sikerült megszereznie a nemzetközi jóváhagyást ahhoz, hogy a német lakosságot országuk területéről kitelepíthessék.47 A nem szláv lakosság kitelepítése reakció volt a náci ideológia faji kizárólagosságára. Mint ilyen, nem volt „klasszikus" bolsevik elképzelés, inkább mutatott rokonságot a németellenes szláv nacionalizmussal, amely ekkoriban pánszláv jegyeket mutatott. A „kis szövetségesek" közül a csehszlovák kormány nemcsak a németeket, hanem a magyarokat is szerette volna kitelepíteni, és törekedett is megkapni ehhez a nagyhatalmaktól a nemzetközi felhatalmazást.48 A prágai vezetésnek azonban a potsdami értekezleten csak a németeket illetően sikerült e hozzájárulást megkapnia, a magyarok vonatkozásában még annak ellenére sem, hogy néhány vezető szovjet politikus kijelentései alapján a csehek ebben megalapozottan „reménykedhettek"49 Nemcsak a pánszláv logika, hanem a puszta nagyhatalmi érdek is sarkallhatta a szovjet politikát, amikor 1945 után, a 19. századi hatalmi osztozkodás szabályait követve, jelentős német területekkel „kárpótolta" keleti területeinek elvesztéséért Lengyelországot. Ezzel két legyet ütött egy csapásra: egyrészt nyugat felé „tolta" Lengyel- országot, területet adott neki, amivel a lengyel nacionalizmus oroszellenességét csökkentette, másrészt ugyanezzel a lépésével „strukturálisan biztosította" Lengyelország németéi lenességét, azaz erőteljesen csökkentette a lengyel-német kibékülés, vagyis egy lehetséges szovjetellenes lengyel-német összefogás esélyét. A Szovjetunió biztonságpolitikai szempontjait Csehszlovákia mint „előretolt ék" kiválóan látszott szolgálni, és a szudétanémetek kitelepítése Sztálinék szemében ugyanolyan logikus lépésnek tűnt, mint a sziléziai és pomerániai németeké a lengyeleknél. * Az ENSZ létrehozása mögött az az idealista amerikai elképzelés húzódott meg, hogy a második világháború befejezése után lehetséges lesz a világot egységes demokrati150 Külügyi Szemle
