Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Geese Géza Tolsztoj bevezetőjében elítélte a légi reakciós pánszlávizmust, és a szlávság békés, szabad fejlődésének szükségszerűségét hangoztatva a németek elleni harcra, a szlávok erőinek egyesítésére mozgósított. Sokkal jobban elő volt készítve a bizottság második kongresszusa 1942. április 4-én és 5-én. Sosztakovics és Alekszej Tolsztoj orosz nacionalizmusa-patriotizmusa néhány évvel korábban elképzelhetetlen lett volna a Szovjetunióban.32 * A német támadás után a Komintern politikája annyiban módosult, hogy hivatalosan visszatért a szervezet 1935-ös VII. kongresszusán elhatározott irányvonalhoz, vagyis az antifasiszta népfrontpolitikához. 1943. június 10-én megszüntették a Kominternt, aminek szimbolikus jelentősége is volt, hiszen ettől kezdve a Szovjetunió nemzetközi szinten ismerte el a nemzeti elv elsődlegességét.33 A (pán)szláv propagandát kiterjesztették Nagy-Britannia, Kanada, Latin-Amerika és az Egyesült Államok szláv származású emigránsaira is. A detroiti Amerikai Szláv Kongresszuson 1942. április 25-én és 26-án megkísérelték rávenni a szláv ősökkel bíró tízmillió amerikait, hogy a Hitler elleni küzdelmet és a Szovjetunió politikáját támogassák.34 XAz a Sztálin, aki az 1904-1905-ös orosz-japán (e „szégyenteljes imperialista") háború idején egyik brosúrájában azt kívánta, hogy „legyen ez a háború még nagyobb csapás a cárizmus számára, mint amilyen a krími háború volt",35 megszegte az 1941-ben Japánnal kötött barátsági szerződést, 1945-ben megtámadta a felkelő nap országát, majd a gyors győzelem utáni, 1945. szeptember 2-i rádióbeszédében immár a következőket mondta: „Az orosz csapatoknak 1904-ben az orosz-japán háborúban elszenvedett veresége súlyos nyomokat hagyott népünk emlékezetében. Sötét szégyenfolt maradt hazánkon. Népünk azonban bízott... és elérkezett a nap, amikor a csorbát sikerült kiköszörülni. "36 XA Vörös Hadsereg 1944-es és 1945-ös győzelmei teljesen megváltoztatták a világ képét. Bár a Szovjetunió eredetileg nem a szláv testvérek felszabadításáért indított háború következtében érkezett Közép-Európába, a szlávok közül sokan „szlávfelszabadítóként" üdvözölték. Közéjük tartozott Péter jugoszláviai király, aki 1945. január 11-én kijelentette: „Az Oroszországgal való testvéri szövetség egyike a szláv népek legmélyebben gyökerező vágyainak." Hriszto Gandev bolgár történész 1945-ben a következőket írta: „Százötven esztendőn keresztül a szláv gondolat két élősködő osztály: a földbirtokosok és a burzsoázia magánérdekeit szolgálta. Ezt az eszmét tehát maguknak a szláv nemzeteknek a kizsákmányolására használták fel. Ma, 1300 év óta először, a szlávság egy rendkívüli pillanatot él át, amely örökre képes lesz garantálni biztonságát. A német veszély eltűnt. Megdöntötték azokat a kormányokat, amelyek a szláv nemzetek közötti viszályokat szították. (...) A szláv nemzeteknek a pánszláv együttmű148 Külügyi Szemle
