Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
Rónay Miklós mi volna előnyös, és mire kellene az egyházi diplomáciai apparátusnak vigyáznia. Ha például a végrehajtásban nagyobb következetességet lehetne elérni (a végrehajtás következetessége, illetve pongyolaságának szó nélkül hagyása is nemzetközi precedens értékű), esetleg egy kiegészítő protokollban milyen kifejezéseket kellene pontosítani, hogy az egyházi fél eredeti szerződési szándéka pontosabb végrehajtást kapjon. Ezeknek az egyoldalú, „félen belüli" konferenciáknak azonban csak tudományos, esetleg médiajelentőségük van. A szerződésről hivatalosan tárgyalni, még a szerződés végrehajtásának következetességéről, a felek ezzel való elégedettségéről is csak kétoldalú, paritásos alapon lehet. Túl azon, hogy ez külügyi és nemzetközi jogi evidencia, az 1997-es szerződés több helyen is explicite hozza (3. cikk 1., V. 1. és 3.). Kérdés, hogy az egyházi fél ilyen globális önreflexióját, illetve a külvilág előtti önmegjelenítését adott tárgyaló félnek mennyire kell elfogadnia. Közvetlen értelemben egyáltalán nem. Valójában egyetlen tárgyalónak, egyetlen tárgyalási helyzetben sem kell elfogadnia a másik fél önértelmezését. A világi fél mondhatja, hogy nem tudja értelmezni az egyházi fél globális önértelmezését, vagy hogy érti, de egyszerűen nem akar róla tudomást venni. Valójában az egyházi félnek sem kell értenie a világi fél önértelmezését, pláne nem kell azt elfogadnia (lásd vallásüldöző, totalitárius rendszerekkel való tárgyalások). Mégis lehetséges a tárgyalás, sőt - elvileg - így is elérhető kölcsönösen előnyös tárgyalási eredmény. Az viszont belátható, hogy a diplomáciai kapcsolat felvételének ténye, illetve egy nemzetközi szerződés kötésének ténye annyit biztosan jelez, hogy a felek legalább annyit tudnak egymásból értelmezni, hogy 1. a másikat ilyen aktus végzésére külügyileg, illetve nemzetközi jogilag alkalmasnak tartják, 2. a másik formáljogi szerkezetéből, alkotmányjogából annyit megértettek, hogy be tudták látni, hogy az az adott típusú kapcsolat kötésére és fenntartására alkalmas, és ezt a belátott alkalmasságot az aktus meglépésével a másik félről ki is nyilvánítják. A püspöki konferenciák és a velük kapcsolatos értelmezési nehézségek/hibák az állam részéről Püspöki konferenciák Belpolitikai vitákban és kormányzati szervek tisztviselőinél gyakran fölvetődik a kérdés, hogy miért kell Rómába menni, ha a magyar állam a Magyar Katolikus Egyházzal akar tárgyalni? Anélkül hogy részletekbe menő ekkleziológiai és kánonjogi elemzést végeznék, áttekintem a külügyi munka szempontjából fontos aspektusokat. A püspöki konferenciákat azért hozták létre, hogy általuk az egyház rugalmasabban tudjon reagálni a helyi kihívásokra, könnyebben tudjon megfelelni a lokális helyzetek sokféleségének. E jogi alakzat egyházon belüli ellenzői létrehozatalukkor és utána 130 Külügyi Szemle
