Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - FRANCIAORSZÁG - Lázár Gergely: Franciaország geopolitikai törekvései a posztbipoláris korban
Lázár Gergely Bourgiba tunéziai elnök - részéről indult kezdeményezés eredetileg a nyelvi-kulturális, valamint tudományos-technikai együttműködésen alapult, mára azonban mindinkább felerősödött politikai aspektusa is. Az 1997-es hanoi VII. frankofón csúcstalálkozón született meg a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (Organisation Internationale de la Francophonie), melynek első főtitkára egyébként a korábbi ENSZ-főtitkár Boutros Boutros-Ghali lett. 2002-ben a frankofón térség 55 államot és frankofón közösséget, valamint 13 megfigyelői státusban lévő államot tömörített. így a frankofón térség ma mintegy félmilliárdos népességet ölel fel, igaz, közülük mindössze 200 millióra tehető a francia nyelven beszélők száma.49 A frankofónia a civilizációs-kulturális befolyás és hatalom kitűnő eszköze, hiszen napjainkban a hatalom „puha" attribútumainak a jelentősége különösen felértékelődött, akár a politikai tőkére váltható kulturális szimpátia, akár a kulturális javak terjesztéséből származó gazdasági haszon tekintetében. A frankofónia kiindulópontja az a felismerés, hogy a világ működésére vonatkozó alapelvek és értékek legjobban a közös nyelven keresztül terjednek, és a szervezett nyelvi-kulturális közösségek politikai és gazdasági téren is hatékonyabb együttműködésre képesek. Mára a frankofónia a kulturális mellett egyre nyíltabb politikai üzenetet is hirdet, melynek előterében a kulturális sokszínűség védelme, a civilizációk közötti párbeszéd, egy igazságosabb társadalmigazdasági rendszer megteremtése vagy éppenséggel a multilateralizmus erősítése áll (Mathieu [2004]). Nem nehéz felfedezni, hogy ezen elvek implicit módon az Egyesült Államok vitatható világpolitikai szerepvállalásával, a protestáns fundamentalizmus által - különösen az ifjabb George W. Bush elnöksége alatt - ihletett neokonzervatív külpolitikával, és általában az amerikai „kulturális modellel" szemben megfogalmazódó kritikára épülnek. A frankofón közösség és eszmeiség nem elhanyagolható potenciált rejtő geopolitikai konstrukció, jóllehet annak tényleges kiaknázását a térség rendkívüli heterogenitásán kívül a rendelkezésre álló francia erőforrások korlátozottsága is hátráltatja. Összegzés Reményeink szerint főbb vonalaiban sikerült felvázolni azt a viszonylag jól körülhatárolható identitáselemekre („számítani akarás", „befolyás és tündöklés" stb.) és objektív földrajzi adottságokra („a tenger és a szárazföld találkozásánál" való fekvés, a szorító nyersanyaghiány stb.) épülő struktúrát, amely Franciaország geopolitikai törekvéseinek hátterében áll. Megállapíthatjuk, hogy Franciaország alapvető geopolitikai törekvéseire a 20. század dereka óta nagyrészt a kontinuitás nyomja rá a bélyegét, ami egy globális geopolitikai horizonttal rendelkező középhatalom képét vetíti elénk. Tény, hogy a hidegháborús nemzetközi rendszerben kényelmesen berendezkedett 194 Külügyi Szemle
