Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - FRANCIAORSZÁG - Lázár Gergely: Franciaország geopolitikai törekvései a posztbipoláris korban
Franciaország geopolitikai törekvései a posztbipoláris korban francia külpolitika megváltozott viszonyokhoz való adaptációja, a képlékenységgel és állandó változásokkal jellemezhető új világrendhez vagy inkább világrendetlenséghez való alkalmazkodása lassú és nemegyszer válság által kísért folyamat, mindazonáltal viszonylag egyértelműen kirajzolódnak előttünk a francia geopolitikai orientációkban napjainkban végbemenő apró változások. A kétpólusú rendszer felbomlása jelentős változásokkal járt a nemzetközi rendszer egészét illetően, ami maga után vonta a francia geopolitika alkalmazkodását is, ez azonban értékelésünk szerint összességében mégsem járt geopolitikai paradigmaváltással. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy felértékelődött a gazdasági szempontok jelentősége, melynek eredményeként némileg módosult a főbb geopolitikai orientációk súlya a geopolitikai vízió egészén belül, még ha annak főbb tengelyei - Európa, Mediterráneum és arab világ, Fekete-Afrika, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína, a tengerentúli Franciaország, valamint a nemzetközi frankofón közösség - megmaradtak. így például veszített jelentőségéből Fekete-Afrika, míg Ázsia és Kelet-Közép-Európa felértékelődött, illetve az egyes régiókon belül is hangsúlyeltolódás ment végbe a gazdaságilag legdinamikusabb országok javára. Mindazonáltal a gazdasági szempont felértékelődése nem kérdőjelezte meg a politikum primátusát, mely továbbra is alapvetően meghatározza azt a módot, ahogy a francia lélek a világhoz viszonyul. Nicolas Sarkozy elnöksége érdekes változásokat hozhat a francia külpolitikában, a geopolitikai értelemben vett szakítás azonban - legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján - nem látszik valószínűnek. Jegyzetek 1 így például Nagy-Britannia inzuláris jellege, vagy Franciaországnak a „tenger és a szárazföld találkozásánál" való fekvése olyan alapvető geopolitikai adottságok, melyek onnantól kezdve markánsan meghatározták ezen államok külpolitikáját, hogy azok az adott területen politikailag megszerveződtek. 2 Alapvető geopolitikai kérdés például, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférésnek milyen módja dominál: az önellátás, a kereskedelem vagy a háború. A két világháború közötti nemzetközi rendszerben alapvető jellemző volt a protekcionizmus, az erőszakos formát öltő kereskedelem (a gyarmati rendszer keretei között) és a háborús fenyegetés. Ezzel szemben a második világháború utáni, majd a kétpólusú rendszer felbomlása után fokozódó mértékű világgazdasági nyitás és globális interdependencia alapvető változásokat eredményeztek. 3 Itt most nem a globalizáció vagy mondializáció tényleges hatásain van a hangsúly - melyeknek még csak hozzávetőleges leírására sem vállalkozhatunk -, hanem azon a geopolitikai reprezentáción, amely a valóság szubjektív értelmezése által egy nemzet geopolitikai tudatában keletkezik, s geopolitikai törekvéseit is meghatározza. A geopolitikai reprezentációk szerepére Lacoste [1995] hívta fel a figyelmet. 4 Ez jelenik meg abban a De Gaulle-i gondolatban, mely szerint „Franciaország csak akkor igazán önmaga, amikor az első sorban áll. Nagyság nélkül Franciaország nem lehet Franciaország." (Idézi Vincze [2005] 171. o.) 2007. tél 195
