Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban írása. Kizárólag a vezetés, a „káderek" szempontjából igyekszem leírni a Gazpromot. Ez a megközelítés természetszerűen torzít. Versengő és bizantinus világ tárul az olvasó elé. Ez nemcsak azért csalóka, mert a legtöbb nagy nyugati céget is lehetne hasonlóképpen boncolgatni, hanem azért is, mert nem kívánom bemutatni azt sem, amiben ezek a csoportok egységesek és egyetértenek. Márpedig a nemzetközi politikában ezek az utóbbi kérdések sokkal fontosabbak és érzékelhetőbbek. Út a hatalomátvételig Vlagyimir Putyin hatalomra lépésekor a Gazpromot már több mint hét éve a Rém Vjahirev vezérigazgató fémjelezte menedzsment irányította. Ez a jelcini Oroszországban meglepően hosszú, töretlen regnálás legfőképpen Viktor Csernomirgyin miniszterelnök politikai pozíciójával magyarázható. Az 1992 legvégén éppen a gázipari monopólium vezetői székéből a második legfontosabb állami posztra kinevezett és 1998 márciusáig ott is maradó technokrata a hozzá lojális vezetői garnitúrát hagyta meg a cég vezetésében. Ez a szimbiózis mindenkinek kifizetődő volt. A Gazprom vezetése hosszú távon is olyan politikai támogatót kapott, aki politikai értelemben képes volt biztosítani a cég nyugodt működését. Csernomirgyin fontos hátországra lelt nem túl agilis politikai ambícióinak kielégítéséhez, többek közt a Házunk - Oroszország párt finanszírozásakor. Végezetül ez a helyzet egy idő múlva kielégítette a jelcini vezetést is, hiszen ez a konstrukció a szociálisan és gazdaságilag meghatározó gázipar magas szintű állami beágyazását tette lehetővé.4 A politika és a Gazprom közötti egyensúly azonban a Jelcin-korszak végére megbomlott. Csemomirgyint 1998 márciusában leváltották a miniszterelnöki székből. Fél évvel később a pénzügyi válság miatt megrettenő jelcini vezetés vissza akarta ugyan emelni ebbe a pozícióba, még nyilvánosan bejelentett utódjelölti státust is kapott, de ezt a megoldást az állami duma már elutasította. 1998 őszére egyértelművé vált, hogy Csernomirgyin nem lesz képes átmenteni pozícióit a Jelcin-korszakon túlra. Ez megpecsételte a Vjahirev- menedzsment sorsát is. A politikai küzdelem kimenetelétől függetlenül egyértelművé vált, hogy a Jelcin utáni időszakban elveszti a Gazprom feletti ellenőrzését. Ennek megfelelően a Vjahirev-menedzsment 1998 második felétől kezdődően nekikezdett a Gazprom-aktívák „kiszervezésének". A Gazprom ekkor még a többi névlegesen állami céghez képest meglehetősen intakt vállalat benyomását keltette. Jó politikai kapcsolatai és gazdasági, szociális jelentősége miatt nem jutott az olajipar sorsára, egységes technológiai struktúra maradt, és a kilencvenes évek közepén nem privatizálták végérvényesen.5 A menedzsment sem törekedett korábban a vagyon kiszervezésére, mivel joggal reménykedhetett Csernomirgyin, és ennek megfelelően saját helyzete megingathatatlanságában.6 1998-ig a menedzsment csupán két módon „csemegézett" 2007. tavasz 7
