Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? A második forgatókönyv azon a feltételezésen alapul, hogy az iraki stílusú terroristataktikák egész Afganisztánban elterjednek. Öngyilkos merénylők kimeríthetetlen utánpótlása válogatás nélkül támad nyilvános helyeket, katonai erőket, állami intézményeket. Az út széli bombák hatékonysága nő, a felkelők föld-levegő rakétákkal lelőnek NATO Chinook helikoptereket. Országszerte rendszeressé válnak az emberrablások, és a szabad mozgást országszerte korlátozzák. A NATO-t fokozatosan kimeríti a felkelőknek ez a modus operandija, csapatai alig mozdulnak ki bázisaikról, járőrkapacitásuk és harcérintkezési szándékuk erősen korlátozott. E szerint a forgató- könyv szerint végül radiológiai fegyvereket vetnek be Afganisztánban a NATO-erők ellen, ez országszerte aszimmetrikus hadviseléshez, végül a szövetség összeomlásához vezet. A harmadik forgatókönyv abból indul ki, hogy a felkelők taktikai egysége felbomlik, felújítják régi ellentéteiket, és az ország az 1990-es évekhez hasonlóan teljes polgár- háborús káoszba süllyed a nemzetközi közösség figyelmének elfordulásával. Pakisztánban a végrehajtó hatalom változása elkerülhetetlen. A legrosszabb lehetőség, hogy egy új vezető annak érdekében, hogy konszolidálja hatalmát, engedményeket tesz a tálibbarát elemeknek. E legkevésbé kedvező forgatókönyv szerint az ország ismét etnikai konfliktusokba sodródik, etnikai törésvonalak mentén fragmentálódik, a területén pedig nemzetközi bűnözői szindikátusok tartják fenn a káoszt (esetleg még később a rendet, érdekeiknek megfelelően). Ez a forgatókönyv a 2007. november 6-i baghláni merényleten alapul, amelynek célpontja ismert északi, síita vezető volt, és a Hezb-i Iszlámí vállalt érte felelősséget. A baghláni merénylet e feltevés szerint annak is jele, hogy a tálibok és a Hekmatjár-féle Hezb-i Iszlámí még mindig főleg pastun érdekeltség Afganisztánban, és teljes kiterjedésű polgárháborúra készül mostani taktikai szövetségese, de stratégiai ellenfele, az Északi Szövetség (főleg tádzsik érdekeltség) csapatainak hadba hívására a Karzaí-kor- mány és az alkotmány megdöntése végett. Felújul a tádzsik-pastun etnikai konfliktus, mobilizálják a régi hadurak seregeit, etnikai csoportok célzott gyilkosságokat hajtanak végre, a tálibok és a Hezb-i Iszlámí egységei északon is hadba lépnek régi sérelmeik megtorlására, a tálib tevékenység kiterjed Farah, Hérát, Fariáb és Kapisza térségébe. A felkelők dzsihádot hirdetnek a NATO-ISAF-erők ellen, régi erődjeikbe visszatérnek a külföldi harcosok, ismét működnek a kiképzőtáborok, délen és keleten újra megfigyelhető lesz a külföldi jelenlét, több tartományban tálib uralom létesül, ad-hoc sarí'át bíróságok alakulnak szélsőséges vallási interpretációkkal, nyilvános kivégzésekkel, bezárják a lányiskolákat, a mozgalom feléleszti civil gyökereit, beágyazottságát, az afgán fegyveres erők egységei átállnak a felkelőkhöz, támadások indulnak a síita közösség ellen, a határon romlik a biztonsági helyzet a törzsi ügynökségeken, állandósulnak a támadások a pakisztáni hadsereg ellen az Északnyugati határtartományban és a törzsi területeken. 2007. tél 107
