Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda 2007. november 3-án Musarraf elnök rendkívüli állapotot hirdetett ki, felfüggesztette az alkotmányt, és csak erős nemzetközi nyomásra oldotta fel és írta ki 2008. január 8-ra a választásokat. A választások elodázása ezután nem a rendkívüli állapot bevezetése, hanem az iszlám szélsőségesek által meggyilkolt ellenzéki politikusok miatt történt: 2007. december 27-én merénylet áldozata lett Benazir Bhutto, és a tanulmány zárásakor az sem biztos, hogy február 18-án megtartják a választásokat. Lehet hogy más ellenzéki politikust is meggyilkolnak, esetlek megdöntik Musarraf elnök hatalmát, és egy kevésbé ismert katonai vezető vagy a katonák civil bábja kerül hatalomra Pakisztánban. Ebben az esetben a hadsereget kivonják az Északnyugati határtartományból, engedményeket tesznek a helyi iszlamistáknak, és erősödik a pakisztáni hadsereg iszlámizációja. A haderő egyes elemei már most is támogatják az al-Káida ideológiáját és taktikáját, a tálibbarát erőknek lehetővé teszik, hogy részt vegyenek a következő választásokon. Míg az Egyesült Államok és a NATO-tagországok vezetői arról vitatkoznak, hogy a teljes kiterjedésű polgárháború mikor következik be Afganisztánban és Pakisztánban, sokan úgy tartják, hogy e folyamat már megkezdődött. Politikai téren leginkább a következő lehetőségekkel számolhatunk. A Karzaí-kormány vagy utóda (Asraf Ghání Ahmadzaí, Ali Ahmad Dzsalálí vagy az amerikaiak által visszacsábított Musztafa Záhir vezetésével) a leggyengébb láncszem kiesésével fennmaradhat. A változás létrejöhet békésen politikai mesterkedésekkel vagy viszonylag békésen palotapuccs révén.104 Washington ilyen megoldást keres. Iszlámábád a legjobban ezt a variánst szeretné, ha ehhez a tálibok és a Hezb-i Iszlámí Hekmatjárral vagy Hekmatjár nélkül is csatlakoznának. A Karzaí-kormány teljes bukása is lehetséges politikai (parlamenti) eszközökkel vagy a fővárosban a 2006. május 29-i zavargásokhoz hasonló felkelés révén. Utóbbi bármikor kitörhet, és könnyen a külföldiek ellen fordulhat.105 A szövetséges erők katonailag képesek leverni a felkelést, ám a következményeit politikailag kezelni annál kevésbé. Ez szakítást idézhet elő a NATO és az amerikaiak, az amerikaiak és az EU között, valamint a NATO-n belül. Ezt a tálibok és régi-új bajtársaik, az afgán hadurak szövetsége vinné végbe, az utcai mészárlást pedig inkább Baccse Szaqao örökösei és más, teheráni támogatottságú csoportok. Ha az afgán hadurak a Nemzeti Egységfront színeiben lépnek e szövetségbe, hamarosan durván kiszorítják a régi marxistákat, miután a puccsban felhasználták katonai tapasztalataikat. Teheránnak ez a változat lenne a leginkább kedvére való. Oroszországnak és Indiának az lenne a legkedvezőbb, ha a Nemzeti Egységfront, az északi hadurak a régi marxistákkal alakítanának kormányt, ahol Qánúní lenne az államfő és Dosztum a védelmi miniszter. Ez a megoldás sem Pekingnek, sem Teheránnak nem lenne ellenére. Ennek az afgán kormánynak romlanának kapcsolatai az amerikaiakkal, távozásra késztetné a NATO-t, de konszolidálná viszonyát Oroszországgal, és rendezett kapcsolatban maradna az Európai Unióval. Iszlámábádnak ez kevésbé lenne ínyére.106 108 Külügyi Szemle
