Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda test szorgalmaz, amely nemcsak az afganisztáni rekonstrukcióban vagy a kábítószer és terrorizmus elleni küzdelemben való részvételt jelenti, hanem a nemzeti konszenzuson alapuló tényleges hatalommegosztást és hatékony társadalmi módszerek kidolgozását, azoknak a tálib vezetőknek és haduraknak a kizárását a hatalomból, akik az al-Káida támogatásával a jelenlegi helyzetért felelősek" - mondta Lavrov orosz külügyminiszter a 2007. július 9-i külügyminiszteri tanácskozáson.78 Putyin orosz elnök a biskeki tanácskozáson elhangzott beszédében kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak és a NATO-nak nem sikerült megakadályoznia, hogy Afganisztán Közép-Ázsia fekélyévé váljon." Afganisztán körül kábítószer-ellenes biztonsági övezet kialakítására szólított fel a sanghaji szervezet megfigyelésével. A biskeki nyilatkozat megfogalmazása szerint: „a tagországok részt kívánnak venni Afganisztán politikai helyzetének normalizálásában a regionális biztonság és stabilitás érdekében... valamint javítani kívánják az afganisztáni kontaktcsoport munkáját". A biskeki tanácskozáson új kezdeményezéseket fogalmaztak meg Afganisztánnal kapcsolatosan: 1. A csoport és a tagok szorosabbra fűzik bilaterális kapcsolataikat Kabullal. 2. Multilaterális megközelítést keresnek a CSTO bevonásával. A CSTO és a Sanghaji Együttműködési Szervezet célja, hogy megakadályozza a tálibok ismételt hatalomra jutását. Az afganisztáni fegyveres erők és igazságszolgáltatás reformja, a kábítószer elleni küzdelem területein kíván elsősorban együttműködni a két szervezet.79 A biskeki tanácskozás jövőre Afganisztánnal kapcsolatos nemzetközi konferencia rendezését határozta el. A Sanghaji Együttműködési Szervezet Iszlámábáddal is szorosabb együttműködést kíván, és szembehelyezkedik azzal az amerikai megközelítéssel, amely távol akarja tartani Oroszországot Afganisztántól, és meg akar akadályozni az országgal kapcsolatos bárminemű orosz-kínai koordinált politikát az országgal kapcsolatosan. Egyrészt a Sanghaji Együttműködési Szervezet legitimált érdeke, hogy stabilizálódjon Afganisztánban a helyzet, mivel ez ezernyi szállal kötődik a közép-ázsiai térség biztonságához. Másrészt ha Afganisztán a Sanghaji Együttműködési Szervezettel szorosabbra fűzi kapcsolatait, Washington pozíciói gyengülnek Kabulban és csapatjátékra kényszerül, ami sem geostratégiájának, sem egyedüli szuperhatalmi helyzetének nem felel meg. Washington elfojtotta a NATO 2006-os rigai tanácskozásán elhangzott kezdeményezést, hogy hozzanak létre kontakt csoportot az afganisztáni rendezésben érdekelt országokból. Az amerikai ellenstratégia a Sanghaji Együttműködés Szervezete afganisztáni szerepvállalásának visszaszorítására Pakisztán szorosabbra fűzése a NATO-hoz. Ám ez Washington afgán stratégiáját még inkább kiszolgáltatja Iszlámábád együttműködésének. Mindez dupla hátulütőt jelenthet az Egyesült Államoknak a térséggel kapcsolatos politikájára nézve. Míg Washington harci cselekményeit a NATO többi tagja is növekvő 94 Külügyi Szemle
