Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)

2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?

Katona Magda de még nem most, energetikai és geostratégiai téren is tovább akar erősödni, akárcsak Oroszország. Moszkva és Iszlámábád, végül pedig egyedül Pakisztán marad a játszma tengelyében. 2007 májusában 38 év után először látogatott orosz miniszterelnök Iszlá­mábádba. India megerősödésével, amerikai kezdeményezésre Kína ellensúlyozására pakisztáni-indiai közeledés jöhet létre. Ám Kína nemcsak Oroszországgal kerül egy gyékényre, Pakisztán mögött is ott áll. Ami a Nagy Játszma afgán szereplőit illeti, jelen­leg Oroszország és Pakisztán helyettesítőié a kulcsszerep. Irán helyi erői csendestársak, ám úgy érzik, számukra is közel a lehetőség. Mindenesetre, nem a NATO ér el katonai sikereket, hanem a regionális hatalmak aknázzák ki az afganisztáni politikai küzdelme­ket. A változó nemzetközi erőterekben felgyorsuló mozgásokra ma már az afgánok is egyre sokoldalúbban és aktívabban igyekeznek reagálni. Felismerték, hogy a háború­nak nincs konkrét célja, semerre sem tart, és az Egyesült Államok számára a győzelem esélye, ami sohasem volt nagy, gyakorlatilag elillant. Azt is felmérték, hogy ez a harc megosztja a NATO- tagállamokat, amelyek nem lelkesednek azért, hogy NÁTO-zászló alatt egyre nagyobb véráldozattal és mérhetetlen, soha meg nem térülő tőkebefektetés­sel Afganisztán olyan kliensállam legyen, ahonnan az Egyesült Államok kiterjeszthe­ti hatalmát a Perzsa-öböl térségére, a közép-keleti, dél-ázsiai és közép-ázsiai régióra. Az afgánok belátták, hogy akárcsak Irakban, itt is elkerülhetetlen regionális kontextus­ban a dialógus, a szomszédok és az összes érdekelt állam bevonásával a megbékélés és a hatalommegosztás. Az amerikai-kínai kapcsolatok romlása tapasztalható, amely az Egyesült Államo­kat a gazdasági protekcionizmus mellett dél-ázsiai helyettesítő erői megszervezésére ösztönzi. Kína, noha a térségben az egyetlen amerikai szövetségessel, Pakisztánnal jó kapcsolatokat ápol, ugyancsak nagy aggodalommal figyeli a közép-ázsiai és a Perzsa­öböl menti amerikai jelenlétet.77 Míg korábban Irán, Oroszország és India érdekei es­tek számos tekintetben egybe a térségben, és Szaúdi Arábia, Pakisztán és az Egyesült Államok állt a másik oldalon a háttérben Kínával, ma már az energetikai szükségletek mentén átrajzolódtak a frontok. Peking az iszlám radikalizmus afganisztáni meggyöke- resedését olyan biztonságpolitikai kockázatnak tekinti, amely kedvezőtlenül hat Kelet- Turkesztán stabilitására. A Sanghaji Együttműködési Szervezet - az unilateralizmus megkérdőjelezése A hidegháború utáni időszakkal ellentétben, Közép-Ázsiáról áttevődött a stratégiai küz­dőtér a dél-ázsiai régióba. Oroszország nyíltan szembehelyezkedett az amerikai „Nagy Közép-Ázsia" politikával amelynek célja a Kaszpi-menti országok eltérítése a Sanghaji 92 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom