Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? Mindez lehetővé teszi, hogy rendszeresen támadják a NATO erőit és az afgán kormányerőket. 2008-ban várhatóan délen és délnyugaton nagyobb körzetekre is kiterjesztik ellenőrzésüket, és megkísérlik délen és nyugaton elvágni a Kabult a többi nagyvárossal összekötő országutakat. A NATO-nak nincs elég katonája szárazföldön a Pakisztánnal határos területek ellenőrzésére, a nagyobb városok védelmére összpontosítja erőit, a felkelők pedig kiterjesztik fennhatóságukat a kisvárosokra és elszigetelt körzetekre. A NATO szórványos hadműveletei korlátozottak és csak rövidtávú hatékonysággal bírnak. Egy időre kifüstölhetik a felkelőket erődjeikből, majd azok újra felbukkannak rejtekhelyükből és visszaveszik az ellenőrzést. A koalíciós erők a lomha kutya hátrányait szenvedve nem képesek hatékonyan üldözni a felkelők a fürge, láthatatlan, ám kiirtha- tatlan és mindenütt jelenlévő bolha előnyeit élvező kis csoportjait. A NATO csapatok létszámának drasztikus növelése nélkül ezen nem lehet változtatni, hiszen az afgán hadsereg és rendőrség egy-két évtized múlva sem éri el a kívánt létszámot, szakértelmet, hatékonyságot. Az eredetileg a hadurak milíciáinak lefegyverzését célzó ENSZ programok63 révén itt is feloszlatták a régi erők maradékát is, és írástudatlan, fegyelmezetlen szabadcsapatokat kíséreltek a fegyveres erőkbe integrálni. Emlékezzünk rá, hogy az összes korábbi afgán kormány nem katonai okokból bukott meg, hanem szociális, gazdasági, kormányzati problémák és belviszály miatt. 1989, a szovjet csapatkivonás után a Nadzsíbullah-rezsim csaknem négy évig képes volt védeni az ostromlott Kabult, végül 1992-ben különböző frakciók hatalmi harcai, belső árulás következtében omlott össze. A NATO képes felvenni a kesztyűt a tálibok katonai fenyegetésével szemben a kabuli hatalmi központtól legtávolabb is, de nem tudja megakadályozni, hogy a 2006. május 29-ihez hasonló, a rekonstrukció kudarca, szociális elégedetlenség vezérelte zavargások vagy népfelkelés meg ne döntse a kabuli kormányt. Ha a Karzaí-kormány idő előtt megbukik, az egyetlen alternatíva a tálibok visszatérése. A „nagy játszma" újra Ma már a térségre a fokozódó többpólusúság jellemző, a megújuló nagy játszma intenzifikálódása. Afganisztán különlegesen tarka etnikai és vallási mozaikjával az államokon átívelő identitások paradigmatikus esete, amelyek átnyúlnak az egész Közép- Kelet geopolitikai konfigurációján. Irán, Afganisztán és Pakisztán ennek a stratégiai földrajznak az elemei, amelyeknek biztonsági, gazdasági és szociális érdekei egymástól függnek, és geopolitikai sorsuk szorosan kötődik egymáshoz. Az nemzetközi erőviszonyok eltolódása, a mozgások dinamizmusának felgyorsulása változásokat eredményezett a térség szereplőinek viszonyrendszerében. Irán, Pakisztán, India, Kína vetélkedik a közép-ázsiai és a Perzsa-öböl menti szénhidrogéneket a világpiacra kivezető stratégiai útvonalakért. Ennek a játszmának Pakisztán a kulcsszereplője. 2007. tél 87
