Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda ra, a szekularizált nacionalistákra47 és a baloldalra. Nem zúzták szét a tálib struktúrákat, hagyták őket érintetlenül visszavonulni és újjászerveződni. A tálibok az általuk ellenőrzött területeken, akárcsak annak idején uralmuk idején, megvalósították az átmenetet a lokális ragadozó haduraskodásból a gyenge kliensállamba, ahol a hatalom nyíltan kriminalizált gazdaságon alapul. A jelenlegi felkelés, amelyet már gyűjtő jelleggel is igen nehéz tálib felkelés gyanánt aposztrofálni, egyre inkább helyettesítő háború jelleget ölt az újra erősödő regionális vetélkedés kontextusában, de alapvetően különbözik az 1990-es évektől annyiban, hogy ma már nincsenek meg a szovjetellenes dzsihád struktúrái.48 A tálibok és szövetségeseik fejlesztették harci kapacitásukat, jelentős mértékben kiterjesztették területüket, javították szervezeti struktúrájukat, új harcosokat toboroztak, jobb logisztikai és fegyverellátást építettek ki. Ezek már nem a Deobandí madraszák szedett-vedett szabadcsapatai, nem a közép-ázsiai olajkutak olcsó előőrsei. Szervezeti átalakulásukon túlmenően megragadták a kínálkozó lehetőséget, kitöltötték a politikai vákuumot és az elégedetlenek, a rekonstrukció és béke hazug ígéreteiben csalódottak, a korrupció és jogsértések miatt megcsömörlöttek, a káoszba süllyedő, széteső állam által magukra hagyottak élére álltak. Táborukat a Tartós szabadság hadművelet légi csapásai, a polgári áldozatok nagy száma, a pastun becsületkódex megsértése a külföldi erők által, a politikai vákuum nap mint nap növeli. 2001 végén a háborítatlanul szétszéledő tálibok az Afganisztán és Pakisztán határán az iszlámábádi szövetségi kormány központi irányítása alatt álló, autonóm pastun törzsi ügynökségekre húzódtak, ahol szabadon újjászerveződhettek, mivel Musarraf pakisztáni elnöknek szüksége van azoknak az iszlám pártoknak a támogatására, amelyek az újjászerveződő tálibokat pártfogásukba vették. A nemzetközi terroristák elleni harc ürügyén a pakisztáni hadsereg 2003-ban megszállta az észak- és dél-vazirisztáni törzsi ügynökségeket,49 ám tétlenül nézték, hogy ott az al-Káida keményvonalas takfíri50 elemekből megszervezte a pakisztáni tálibok szervezetét, akik kiirtották a hagyományos pastun dzsirgákat, megtűrték az al-Káida-vezetőket, és 2005-ben kikiáltották a dél-vazirisztáni, 2006-ban az észak-vazirisztáni iszlám államot. Ez a támogatás az afganisztáni helyi fragmentált csoportokat egységes tálib parancsnokság alá vonta. 2006- ban a mozgalom katonai parancsnoka és politikai helyettese Dzsaláluddín Haqqání51 lett, ugyancsak 2006-tól, afganisztáni visszatérését követően lett a déli frontparancsnok Dádullah móllá.52 Nekik volt köszönhető a tálibok 2006-os igen sikeres offenzívája. Katonai téren haláluk csapás a tálib mozgalomra, ám nélkülük a tálibok szalonképesebbek lettek. A 2006-os tavaszi nagy offenzíva után a helyi tálibok korlátozott tűzszüneti egyezményeket kötöttek Kandahár és Helmand tartományokban Músza Qala, Baghran, Navzád, Szangín, Kadzsakí és Pandzsváí járásokban. Azonban a tálibok tervezett felkelésének megelőzése végett a koalíciós erők decemberben véget vetettek a tűzszüneteknek. 2006 elején a tálibok uralma Kandahár és Helmand tartományok kis területeire korlátozódott, és keleten Khoszt, Paktia valamint Kunár tartomány határ menti elszigetelt 84 Külügyi Szemle
