Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? gócaira. Amikor véget ért a tűzszünet, taktikát váltottak, és erőiket átirányították észak- nyugati irányba Farah és Badghísz tartományokba, valamint növelték aktivitásukat keleten Ghazní, Kunar, Paktia Khoszt és Nangarhár térségében. Alig néhány hónap leforgása alatt, a konfliktus átterjedt nyugatra, tálibok képesek voltak Farah, Nímróz, Ghór tartományokat és Daíkundí déli területeit is destabilizálni, nyugaton Hérát és Badghísz tartományokat fenyegetik, s kialakították északi gócaikat Baghlán tartományban. A felkelők a középső régióban is teret nyernek, Vardak és Logar tartományokat kabuli terrortámadások hátországa gyanánt használják.53 A városi központok megtámadásával a felkelők azt demonstrálják, hogy képesek kiterjeszkedni tradicionális erőterükön kívül eső területekre.54 Egyre gyakrabban támadnak Hérát városban és északon Kunduzra, ahol 2006 június 27-én történt az első öngyilkos merénylet, de 2007 tavaszán azok már egymást követték. Ámbár súlyos veszteségeket szenvedtek, Helmand, Kandahár, Uruzgán tartományban összefüggő területeken ők látják el az állami szolgáltatásokat. Noha általában a tálib stratégiára nem volt korábban jellemző területek megtartása, 2006-ban már napokra elfoglaltak egész járásokat. A gerillahadviselés helyett széles fronttámadásokba, regulárisabb hadviselésbe is bonyolódtak, majd a 2006-os évi tavaszi offenzíva szemtől szemben vívott sikeres csatái helyett ismét az aszimmetrikus hadviselés eszközeivel élnek kiválasztott célpontok, főleg fejlesztési projektek ellen. Míg az 1990-es években nem polgárháború folyt, nem a lakosság harcolt, hanem az egymással vetélkedő milíciák, ez a felkelés már polgárháborúnak tekinthető, mert egyre szélesebb körű a lakosság részvétele a harcokban. A lakosságnak az a benyomása, hogy egyes szomszédos országok azért szítják a konfliktust, hogy a pastunok lakta területek fejlődését, a pastunok megerősödését megakadályozzák. Noha a felkelést hagyományosan Pakisztánból segítik, új motívum, miszerint támogatásának új áramlata Iránból érkezik. Ennek tudható be a rekord kábítószer-termelés és délnyugaton a felkelés eszkalációja. A tálibok egyezményt kötöttek az északi hadurakkal is. Első tanácskozásukat már megtartották Észak-Afganisztánban. Országszerte kisebb-nagyobb szervezetek hálózatát hozták létre. Az al-Káida és a tálibok együttműködése ismét szorosabb, bár előbbi Vazirisztánból történő kiűzetését követően romlott viszonyuk. A korábban helyi jellegű tálib mozgalom ma már kapcsolatban áll az iraki, és a világ más tájainak ellenállási szervezeteivel. Júnusz Khálisz fiával és Hekmatjár erőivel koordinálják harci tevékenységüket.55 Elfoglalták a Tora Bora barlangrendszert, hogy Vazirisztánból kiűzött külföldi fegyvertársaiknak menedéket biztosítsanak. Délnyugati, nyugati, majd északi terjeszkedésüket követően megnyitották a keleti frontot is. Ma már a mozgalomra a globalizációs tendenciák jellemzők. Már a tálibok soraiban is találhatók idegen harcosok, és a tálibok is szereznek külföldi tapasztalatokat. Irakban részt vettek az Anszár Ul-Iszlám kiképzésében, ahova Iránból találták meg az utat. Az al-Káida afganisztáni útjai újra átjárhatók. 2007. tél 85
