Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? voltak azok, akik hittek az új állam sikerében, de meglehetősen pontosan tükrözték az etnikai arányokat. (A pastun Karzaí a voksok 54,4 százalékát, a tádzsik Qánúní 17 százalékát, a hazara Mohaqqeq 11 százalékát, az üzbég Dosztum 10,9 százalékát kapta.)30 A szavazatok tartományonként! megoszlása szinte teljesen lefedte az etnikai határokat.31 Ezúttal szavazhattak a külföldön élő menekültek. (Később, a törvényhozási választásokon már nem.) Ez volt a történelem legnagyobb külföldön megrendezett szavazása. Az etnikai mozgósításra az is utalt, hogy a női részvételi arány a legelmaradottabb tartományokban, a hazara lakosságú Bamián és Daikundí, illetve a keletafganisztáni Núrisztán tartományokban és a keleti pastun sávon volt a legmagasabb. Nagy mértékű volt Balkh és Fariáb tartományokban, az üzbég és türkmén lakosság körében is. Ugyanez volt megfigyelhető a pakisztáni menekülteknél is, akiknek többsége pastun: magasabb volt a női szavazók aránya a menekülttáborokban, mint a városi központokban. A legalacsonyabb női részvétel a tálibok hátországának számító délnyugati Zábul, Helmand és Uruzgán tartományokban volt, a nyugati pastun, Durrání lakosság körében.32 Ellenben a Ghilzaí és a keleti pastun törzseknél a törzsfők utasításba adták, hogy a nőket is vinni kell Karzaíra szavazni, ezért keleten és délen Kunar, Nangarhár, Laghmán, Logar, Khoszt, Paktia, Paktika tartományokban is nagyon sok nő szavazott. A baloldal képes volt törzsi alapon mozgósítani, bizonyítva, hogy a tradicionális struktúrák, a dzsirga-demokrácia az iszlám radikálisok legfőbb helyi ellenszere. így jutott be a tálibok fővárosában Kandahárban a királyi Barakzaí törzshöz tartozó Núrul Haq Ulomí tábornok volt kandahári kormányzó, valamint Khosztban a rivális Zadrán és Tanai törzsek összefogásával Szajjíd Mohamed Gulábzoí, a Nadzsíbullah kormány belügyminisztere 33 A 2005. szeptemberi 18-i törvényhozási választások nem befolyásolták jelentősen a körülményeket, hiszen ezúttal már a modernizáló erők szenvedtek vereséget. A jelölteknek mindössze 12,5 százaléka indult párttámogatással, és a képviselők alig 30 százalékának pártkötődése volt nyilvános.34 Alacsony volt a részvétel, addigra az emberek már kiábrándultak. Óriásiak voltak a választási csalások. A többnyire hadurakból és drogbárókból,35 külföldi ügynökökből álló fegyelmezetlen, szétforgácsolt és alacsony hatékonyságú törvényhozás két év alatt csak néhány jelentéktelen törvényt tudott elfogadni. Mivel a tisztán egyéni választási rendszer a szervezett etnikai kisebbségeket részesíti előnyben, a parlament összetétele nem tükrözi az etnikai arányokat.35 A frakciók nem politikai platformon, hanem a percérdekek alapján jöttek létre.3' 6 Tisztázatlan a parlament hatásköre. Noha az alkotmány szerint nem szavazhat le minisztert és nem zárhat ki képviselőt, a kormányt az elnök nevezi ki, és csakis neki felelős, a képviselő pedig választóinak, a parlament ezzel ellentétes lépéseket tett.37 A parlament elfogadta a sokat vitatott amnesztiatörvényt, amely kivette az Egyesült Államok kezéből az egyetlen eszközt, a Damoklész kardjaként lebegtetett háborús bűntettekért történő felelősségre vonást, amivel zsarolhatta a renitens hadurakat, Burhánuddín Rabbánít, Qánúnít, Fahím tábornokot, Dosztumot, Iszmáil Khánt és 2007. tél 81
