Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Katona Magda voltak. Mindezek következtében, de főleg a hagyományos, és az éppen csak kialakuló, új szociális struktúrákat egyaránt sújtó, megsemmisítő csapások miatt Afganisztánban nincsenek karizmatikus vezetők, kollektív demokráciával döntő törzsi tanácsok, vagy pezsgő értelmiségi műhelyek. A potenciális karizmatikus vezetőket (Nadzsíbullah, Maszűd, Záhir sah) fizikailag likvidálták vagy félreállították. Az ideiglenes államfő a tálibok által meggyilkolt nangarhári Abdul Haq Arszala, a keleti mudzsáhíd tanács vezetője helyett az ismeretlenség homályából hirtelen kiemelt Hámid Karzaí15 lett. 2002 júniusában az Ideiglenes Nemzetgyűlés immár ideiglenes kormány fejeként megerősítette államfői tisztségében. Az ország legfőbb döntéshozói szerve 1747, az államalapítás óta az alkalmanként összehívott nemzetgyűlés, a Lója Dzsirga. Legtimitását az adja, hogy a Lója Dzsirgáknak csak adott időpontra kitűzését határozta el az uralkodó, ám a helyi törzsi és etnikai tanácsok alulról építkezve, helyi tanácsaikon maguk választották meg küldötteiket. Ez még a marxista Nadzsíbullah elnök által összehívott csonka Lója Dzsirga esetén is így volt. Most azonban Karzaí ideiglenes államfő nevezte ki a rendkívüli nemzetgyűlés tagjait, számos esetben a tradicionális vezetők helyett a hadurakat. A 2002 júniusában összehívott, az alkotmányban megfogalmazandó új államformáig az ország kormányáról döntő ideiglenes nemzet- gyűlés, az ily módon megkérdőjelezhető legitimitású rendkívüli (Iztrálí) Lója Dzsirga 1500 küldöttéből 1347-en szavaztak a volt királyra16 Záhir sahra, akit külső nyomás visszavonulni kényszerített, az ellenzék soraiba taszítva a rojalistákat a király ambiciózus unokája, Musztafa vezetésével. A berlini és a tokiói donorkonferencián kapacitásépítés a tényleges rekonstrukció helyett csekély, karitász jellegű felajánlásokat tettek. Sem a politikai intézményrendszer kiépítése, sem a biztonság megszilárdítása végett nem foganatosítottak érdemi lépéseket. így a viszonylag biztonságos országrészekre összpontosító koordinálatlan segélyek elcsurogtak a bürokratikus és járulékos költségek (alvállalkozók, biztonsági cégek) valamint a korrupciós csatornák útvesztőjében. Csak a londoni konferencia tért vissza a kormányzati deficit problémájára. Érdemben hat év alatt nem változtattak a háború utáni struktúrákon. Daúd Khán köztársaságának idejét (1973-1978) idéző túlcentralizált államforma körvonalazódott (legalább is papíron), ahol az államfői és miniszterelnöki funkciók nem különülnek el, a kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, s ahol nem jutnak szerephez a politikai pártok. A 2003 decembere és 2004 január eleje között ülésező alkotmányozó nemzetgyűlés maratoni vitáján a centralizmus és föderalizmus hívei csaptak össze. Végül 2004. január 5-én e Lója Dzsirga az előbbiek pirruszi győzelmével ért véget. Papíron Afganisztán a világ legcentralizáltabb országa lett. A gyakorlatban azonban a kormány hatalma nem terjed a fővároson túlra. Az új alkotmány - akárcsak a bonni konferencia, - nem jelölte ki az intézményrendszer kiépítésének fázisait, határidejét, s maga a politikai rendszer sem volt világos. Csak egy felduzzasztott kormány született állami intézmények országos hálózata nélkül. 76 Külügyi Szemle
