Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? négy ütem első fázisaként az ország északi körzetének tartományaira.8 Ennek értelmében a északon a három meglévő PRT az OEF-től az ISAF-hoz került. Elsőként 2003. december 30-ától tevékenykednek ISAF-katonák a kabuli tartományon kívül, amikor átvették a németek a kunduzi PRT működtetését.9 2005. február 10-én döntöttek a misszió nyugati irányú kiterjesztéséről, amikor a két amerikai PRT közül egyet átvett Olaszország. Két újabb PRT jött létre spanyol és litván vezetéssel. A déli kiterjesztést 2005. december 8-án hirdették meg. A britek Mazárból a déli övezetbe, Helmand tartományba helyezték erőiket,10 ahol háromezer brit katona váltotta fel a PRT alig kétszáz fős amerikai személyzetét. Kandahárba a kanadaiak kerültek, Zábulban új amerikai PRT létesült, 2006 nyarán a hollandok Baghlánból Uruzgánba költöztek. A több ezer fős harcegységeknek nem Omár móllá katonáival, hanem az államtalansággal és a külföldről irányított nemzetközi bűnözői szindikátusokkal kell megküzdeniük. Baghlánban a 2006. július 26-i kormány- határozat alapján a magyarok vették át a hollandok helyét.11 Végül 2006. október 5-én, öt évvel az afganisztáni tálib rezsim elleni légicsapások megkezdése után hirdették ki a keleti irányú kiterjesztést.12 Csak 2006-ban egyesítették a NATO-ISAF erőit a terroristavadász koalíciós erőkkel. Noha ez a NATO első Európán kívüli, legnagyobb missziója, 37 ország 42.000 katonája minimális jelenlétet biztosít a 650 ezer négyzetkilométer területű 28-30 milliós országban. Igen nagyok a koalíciós erők hadműveletei során a polgári áldozatok. 2007 első felében a NATO és az OEF erői hadműveletei során 600 civil vesztette életét, míg a tálibok támadásainak mindössze 178 civil áldozata volt.13 A tartományi rekonstrukciós csoportok McArthur-féle modellje azért vált be a háború sújtotta Japánban és Koreában, mert ott sem harcokkal, sem népfelkeléssel nem szembesültek, és mindenki akarta az újjáépítést. A legtöbb afgánnak „a terrorizmus elleni harc" azt jelentette, hogy megszabaduljanak mind a táliboktól, mind az Északi Szövetségtől. Egyik nem sikerült. Az új államforma A társadalom és a politikai intézményrendszer rehabilitációjára a tálib rezsim megdöntését követően a bonni konferenciának lett volna esélye, ha az országban ténylegesen fajsúlyos politikai erőket bevonják a hatalomba. Nem vonták be azonban sem a marxista rezsimek államigazgatási gyakorlattal rendelkező szakértő politikusait, sem a tálibokat, vagyis éppen azokat az erőket nem, akik hazai beágyazottsággal, helyismerettel, támogatottsággal rendelkeztek, csak négy dzsihádí csoportot, köztük az ország területének alig öt százalékára visszavonult Északi Szövetség háborús bűnös, drogcsempész hadurait és más olyan csoportokat, akik évtizedek óta külföldön, az ország realitásaitól távol éltek. A lefegyverzési programok keretében nem a dzsihádí tanzímok14 milíciáit fegyverezték le, hanem a Nadzsíbullah-rezsim fegyveres testületéinek 45 ezer fős kiképzett haderejét, olyan katonákat, akik kezdetben a Karzaí-rezsim feltétlen támogatói 2007. tél 75
