Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa vezérkar ezzel hozzájárult a kurd identitás további terjedéséhez, radikalizálódásához. A kurdok az üldöztetés által aktívan élhették meg kurdságukat, ami hozzájárult közös sorstudatuk és az egymás iránt érzett szolidaritásuk kialakulásához. A radikális események identitásuk újradefiniálására, állásfoglalásra kényszerítettek olyanokat is, akik korábban már asszimilálódtak, vagy akiknek az etnikai identitásuk nem volt annyira meghatározó. A kurd identitás öcalani koncepciója A török hadsereg akcióival tulajdonképpen a PKK céljait támogatta. A PKK-nak szintén nem állt érdekében, hogy a kurd identitás meghatározásán más, mérsékeltebb szervezetekkel kelljen rivalizálnia.76 Öcalannak konkrét és kizárólagos elképzelése volt a kurd identitásról, isteni elhivatottságot érzett arra, hogy az általa képviselt és újra felfedezett kurd személyiséget elterjessze.77 A PKK hivatalosan marxista-leninista ideológiát vallott, de valójában közelebb állt a sztálinista nacionalista retorikához. Öcalan személyi kultusza, hatásköre, a PKK működése is inkább a sztálini időszakhoz hasonlatos. A különböző államszocializmusok által felhasznált „új ember"-koncepciót Öcalan is magáévá tette és alkalmazta. A kurd „új ember" morális tartása erős, nem megalkuvó, sohasem gondol egyéni óhajaira és kényelmére. Hite és szeretete sziklaszilárd a forradalom, a szabadság, a haza és a szocializmus iránt78 A PKK által képviselt identitás sok hasonlóságot mutatott a török nemzeti identitással. Öcalan Apót ugyanúgy minden kurd édesapjának, a néphez közel álló figuraként aposztrofálták, mint ahogyan Kemálból is Atatürk (minden törökök atyja) lett. Személyük elválaszthatatlan a kurd, illetve a török nemzettől. Akárcsak a török identitás, a PKK identitásképe is keresztülment bizonyos változásokon, melynek hátterében az egyszerű pragmatizmus állt. Az 1990-es évek elején a PKK szigorú szekularizmusa még sok embert elriasztott, később azonban, igazodva az általános vallási reneszánszhoz, a PKK és Öcalan személyesen is nyitott a szunnita iszlám felé. Szintén tudatosan épített a délkeleten még aktívan létező lojalitásokra, autoritásokra, mint például az öregek, a család, a legidősebb férfi tiszteletére, a vér szerinti közösségek hagyományára. Ezeknek a tradicionális hierarchiáknak az elfogadása egyben legalizálni próbálta a PKK autoriter jellegét is, szemben az 1960-as, hetvenes években létezett baloldali kurd pártok kultúrájával. Habár az öcalani kurd nacionalizmus befogadó, tekintet nélkül vallásra, nyelvre, ugyanakkor mégsem engedett teret belső különbségeknek, ezeket veszélyforrásnak tartotta. Kifejezett céljának tekintette a kurdok egységes identitásának kialakítását, és éppen az egység érdekében szorgalmazta a török nyelv használatát a különböző kurd dialektusok helyett. Ugyanolyan elnyomó diskurzust folytatott az identitás más rétegeivel kapcsolatban, mint a török nacionalisták. Úgy tűnik, a törökországi politikai diskurzus - beleértve a PKK-t is - képtelen túllépni a kemálizmus hagyományain. 56 Külügyi Szemle
