Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)

2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében

Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében fordulópontot a 2001. szeptember 11-i támadás után elfogadott USA Patriot Act jelenti, amely a korábbiaknál sokkal tágabb jogköröket biztosít a végrehajtó hatalomnak az ál­lampolgárok ellenőrzésére.25 Míg az Egyesült Államok megszületésekor és azt követően hosszú ideig az állampolgárok a szabadságot részesítették előnybe a biztonsággal szem­ben, a New York és Washington elleni támadások után a megkérdezettek háromnegyede már az utóbbi mellett tette le a voksát az előbbivel szemben. Az iraki háború amellett, hogy arra késztette a Bush-adminisztrációt, hogy még na­gyobb mértékben csökkentse a szabadságjogokat az Egyesült Államokban a nemzet- biztonság érdekében, a nemzetközi jog tekintetében is a jelek szerint előnybe részesíti az amerikai biztonsági érdekeket. így a Bush-doktrína egyik alapeleme, a megelőző háború vagy csapás (preemptive vagy preventive war/strike)26 az ENSZ-alapokmány 51. cikkelyének a hatályát vonja kétségbe; a guantánamói támaszponton és egyéb titkos helyeken fogvatartottaknak a jogi helyzete távolról sem tisztázott, de Washington egy­értelműen vitatja a hadifoglyokra vonatkozó genfi konvenciók érvényességét ezekben az esetekben, a szuverén államok belügyeibe való beavatkozás is fennálló nemzetközi jogokat sért (még akkor is, ha, például, humanitárius alapon lehet érvelni mellette). A félhivatalos amerikai álláspont a megváltozott biztonsági környezetre hívja fel a figyelmet. E szerint az Egyesült Államok nem fogadhat el multilaterális korlátokat ak­kor, amikor egy minden törvényt és jogot felrúgó ellenféllel áll szemben, amely olyan méretű anyagi és emberi pusztítást képes elméletileg végezni, amely minden államnak elfogadhatatlan. Továbbá, hangzik a nemzetbiztonsági „héják" érvelése, a nemzetközi jog, mint olyan, veszélyes illúzió. A nemzetközi viszonyok anarchikus természetéből adódóan egyetlen szuverén állam sem vonhatja ki magát a rendszerből, és a fennál­ló szervezetek, elsősorban az ENSZ BT, ismételten bebizonyították, hogy képtelenek hatékonyan kezelni a nemzetközi békére és biztonságra leselkedő veszélyeket. Elvi­leg logikus a gondolatmenet, ellenben látni kell azt is, hogy ezek az érvek egy olyan hipotetikus helyzetre érvényesek, amely jelen pillanatban egyszerűen nem létezik. A nemzetközi terrorizmus vagy akár egyes azonosítható csoportjai nem jelentenek eg­zisztenciális fenyegetést az Egyesült Államokra. Ebből adódóan nehezen védhető az álláspont, hogy miért van szükség a belső szabadságjogok nagyobb mértékű korláto­zására, valamint a nemzetközi jog nagyobb mértékű figyelmen kívül hagyására, mint a hidegháború idején, amikor valódi egzisztenciális fenyegetéssel kellett az Egyesült Államoknak szembenéznie. A jelek szerint egyre erősödik a felismerés az amerikai po­litikai vezetők és a lakosság körében is, hogy a Bush-adminisztráció túlreagálta egy­részt a terrorizmus elleni küzdelem dimenzióit: háború helyett inkább bűnüldözésről kellene beszélni. Másrészt Irak nem a terrorizmus elleni küzdelem fő színtere, hanem egy nem megfelelően végiggondolt demokratizálási és államépítési kísérlet terepe, ahol Szaddám Huszeinnek és rezsimjének az Egyesült Államokra és közel-keleti szö­vetségeseire jelentett veszélyét jelentős mértékben eltúlozták a saját politikai agendá­2007. nyár-ősz 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom