Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében
Magyarics Tamás jukat megvalósítani kívánó amerikai (elsősorban neokonzervatív és liberális) és iraki (emigráns) erők. Az Egyesült Államok kül- és belpolitikai téren nem szenvedett helyrehozhatatlan károkat (ez Irak jelentőségének túlbecsülése lenne). Megfelelő korrekcióval mindkét területen helyre lehet hozni vagy legalábbis jelentősen csökkenteni lehet a károkat, ám ehhez arra is szükség lenne, hogy a nemzetközi terrorizmus és az iraki háború által felszínre hozott kérdéseket a nemzetközi jog, a harcoló felekre vonatkozó jogok, a szuverenitás és a legitimitás területén, amelyeket Washington esetenként helytelenül válaszolt meg, a nemzetközi közösség napirenden tartsa, és az utóbbi években szerzett tapasztalatokat felhasználva találjon megoldást rájuk. Jegyzetek 1 Romsics Gergely: „A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend" a jelen szám *** oldalán; illetve Magyarics Tamás: „Nemzeti identitás és külpolitika az Egyesült Államokban". In: Nemzeti identitás és külpolitika az euroatlanti térségben (szerk. Kiss J. László). Budapest: Teleki László Alapítvány, 2005.27-50. o. 2 Steven Simon: „America and Iraq: The Case for Disengagement". Survival, Vol. 49. No. 1. Spring 2007. 67. o. 3 Részletesen lásd N. Rózsa Erzsébet: „Az iraki konfliktus és a tágabb Közel-Kelet" a jelen szám **’ oldalán. 4 „You don't have to give up your principles if you sit down with someone to talk." Interjú Chuck Schumer szenátorral (D-NY). CNN Late Edition, May 6, 2007. 5 Ronald Steel az alábbi párhuzamokat találta a vietnami és az iraki háború között:- mindkettőt az Egyesült Államok választotta, egyik sem létfontosságú nemzeti érdekekért folyt/folyik;- mindkettő az amerikaitól idegen kultúrával zajlik;- mindkettőt legalább annyira egy ideológia, mint egy nemzetállam ellen vívta/vívja az Egyesült Államok;- egy másik társadalom politikai átformálása a cél;- Washington elidegenített régi szövetségeseket, és a NATO kohézióját veszélyeztette;- mindkét háború megosztotta az Egyesült Államokat, és megrendítette a hitet abban, hogy Washingtonnak globális szerepet kell játszania;- nagy terhet rótt az amerikai gazdaságra, és súlyosbította az ország adósság helyzetét;- kezdetben mindkettőt támogatta az amerikai közvélemény, s később mindkettő ellen fordult. Ronald Steel: „An Iraq Syndrome?" Survival, Vol. 49. No. 1. Spring 2007.155. o. 6 Fareed Zakaria: „Beyond Bush". Newsweek, June 11., 2007. 22-28. o. és Robin Niblett: „Choosing between America and Europe: A New Context for British Foreign Policy". International Affairs, Vol. 83. No. 4. July 2007. 629. o. Barack Obama Hillary Rodham Clintonhoz hasonlóan szintén az amerikai fegyveres erők létszámának a növelését javasolja. Ugyanakkor a külpolitikai döntéshozatal demokratikus társadalmakra jellemző egyik potenciális gyengeségére utal az a tény, hogy a Demokrata Párt vezetői szerint a csapatkivonás elsősorban a párt választói bázisának a kívánsága, amely nagyrészt figyelmen kívül hagyja ennek - és az ehhez hasonló döntéseknek - a geopolitikai, stratégiai, diplomáciai és gazdasági következményeit. 7 Philip Stevens: „After the neocons: people will still vote for democracy". Financial Times, September 7., 2007.11. o. 8 Steel: i. m. 160. o. 44 Külügyi Szemle
