Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében
Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében vallott. A kérdéskört az Egyesült Államoknak a hegemén pozíció megtartására irányuló politikájával is összekapcsolhatjuk. A „hegemón", vagy ha úgy tetszik, „birodalmi" külpolitikát az amerikai lakosság mindössze 15 százaléka támogatja.16 Az amerikai adminisztrációknak, s ez a megállapítás vonatkozik mind a demokrata, mind a republikánus kormányokra, olyan, elsősorban az érzelmekre ható ügyeket kell a külföldi beavatkozások okaként feltüntetni, amelyek az alapvetően idealista amerikai lakosság nagy részére hatnak. így lett az etnikai tisztogatás „genocídium" a volt Jugoszláviában, és így lett Irak, Irán és Eszak-Korea lator" állam. Ha és amikor az amerikaiak nagyobb része ráébred arra, hogy az idealista retorika jól meghatározott geopolitikai és nagyhatalmi célokat takar, az eredmény a befelé fordulás lehet, noha az Egyesült Államok - a világ többi országához hasonlóan, csak azoknál kisebb mértékben - függő állapotba került a világ más régióitól. (Mindez a „szuverenitás" fogalmának újraértelmezését is megkívánná.) A „jacksoni" paradigmánál valószínűbb megoldás lehet az úgynevezett Reagan-modell alkalmazása. Ronald Reagan a kemény retorikát nagyon is óvatos külpolitikával párosította: a fegyveres beavatkozást kizárólag rövid ideig tartó „sebészeti" akciókra tartogatta (Grenada, Líbia), miközben abban a pillanatban, amikor az amerikai csapatokat nagyobb veszteségek érték, illetve egy polgárháborús helyzetbe való sodródás fenyegette, visszavonulót fújt (Libanon). Az iraki amerikai jelenlét felszámolása vagy legalábbis drasztikus mértékű csökkentése után az Egyesült Államok a korábbinál passzívabb szerepet játszhat a világban egy másik érvrendszer alapján is. E szerint az ország Irakban elvesztette a hitét abban, hogy a nemzetközi közösség életében vezető szerepet játszhat. A korábbi szövetségeseitől elsősorban a „kemény hatalom - puha hatalom" alkalmazásának kérdésében elszigetelődött, s ennek nyomatékot adnak az olyan nemzetközi közvélemény-kutatási eredmények is, amelyek az Egyesült Államokat nevezik meg a világbékére nézve legveszélyesebb államnak. Ennek visszahatásaként megerősödik az „ők versus mi" szemlélet az amerikai lakosságon belül is, és a választók ennek megfelelő nyomást gyakorolnak a törvényhozókra és még a végrehajtói hatalom képviselőire is. A következmény az lehet, hogy Washington az eddigieknél is erőteljesebben folytat egy önérdeken alapuló külpolitikát; más szavakkal, az unilateralista tendenciák erősödhetnek.17 Az Egyesült Államok helyzete az Irak utáni nemzetközi rendben Most, hogy lassanként meg lehet vonni a Bush-adminisztráció mérlegét, arra a következtetésre is lehet jutni, hogy az iraki beavatkozáson kívül a republikánus kormányzat egyáltalán nem törekedett arra, hogy a demokráciát és az emberi jogokat támogassa, illetve védelmezze a világban. Paradox módon az idealista célokat támogató lakosság 2007. nyár-ősz 35
