Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)

2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Romsics Gergely: A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend

Romsics Gergely képviselt 2002-2003-ban. Erről a hamvában holt projektumról könnyen belátható, hogy lekerült a napirendről, ahogy lekerült az európainál léptékében nagyobb, eszközeiben a kényszerítést a lassan létrehozott interdependenciával szemben preferáló transzformatív diplomácia is. Az amerikai szándékokat a régióval szemben azóta inkább a tudatos retrenchment, a pozíciók megőrzésének szándéka jellemzi, amely racionális válasz a földrajzi spillover elmaradására, egyben emlékeztető a hegemonikus rend struktú­ráiba történő beavatkozás során a hegemónra is érvényes korlátokra.38 A hegemónia mint bizonyos stratégiai folyamatok rendszerszintű manipulálásának gyakorlata működhet, ám ez nem jelenti a hegemén értékrendjének a rendszer egészét érintő intézményesülését - ahogy ezt a hegemóniának a dominanciától és a birodalomtól való megkülönböztetésekor jeleztük is. Mindezek fényében, valamint az előző fejezetnek az amerikai hegemóniát leíró meg­állapításai alapján mi mondható el az „Irak utáni" nemzetközi rendszerről? Egyfelől vilá­gos, hogy nem fog különbözni annyira az Irak előttitől. A változás megragadása azonban a rendszerfogalom pontosabb definiálása nélkül nem végezhető el. Ezért utolsó elmé­leti komponensként itt még be kell vezetni a nemzetközi rendszer valamely modell­jét. Praktikusnak tűnik - gazdagsága és tudatos elméletsemlegessége következtében - Barry Búzán és Richard Little modellje, amely a rendszer hagyományos, szintenként történő elemzése mellett számot vet a modern nemzetközi rendszer elemekre bont- hatóságával (diszaggregálhatóságával), és szektorokat is megkülönböztet (a komplex interdependencia elmélete nyomán), valamint nem tör lándzsát sem a marxista, a rea­lista és neo-neo, sem pedig egyes konstruktivista elméletek preferált rendszerszintű változója mellett.39 Ehelyett három változót is elismer, megkülönböztetve a rendszer szerkezetét, a rendszerben jelentkező interakciós képességeket és a rendszerben zajló folyamatokat.40 Mint korábbi érvelésünkből kiolvasható, nem látunk bizonyítékot arra nézve, hogy az iraki konfliktus a rendszer szerkezetét átalakította volna, hiszen sem a képességek, a relatív erő eloszlását, sem pedig az egységek közötti koalíciókat és ér­dekellentéteket nem változtatta meg alapvetően. Ugyanez mondható el az interakciós képességekről: nem jelentek meg új technikai vagy politikai instrumentumok a hata­lom kivetítésére, a puha és kemény erőprojekció, akárcsak a kooperáció lehetőségei és csatornái, nagyjából változatlanok maradtak. Irak kontextusában kínálkozik, és sok szempontbók szükséges is, a rendszer szerkezetét és a rendszeren belüli interakciós képességeket érintő változások, mindenekelőtt a nem állami, aszimmetrikus hadvise­lésre szoruló, egyben ezt preferáló szereplők megjelenését érinteni (terrorista hálóza­tok például), melyek látszólag érzéketlenek az elrettentés hagyományos eszközeivel szemben.41 Ezek jelentkezése azonban nem függ össze az Irak elleni invázióval. Csak annyi mondható el, hogy a fundamentalista terrorizmus, ez a jelenlegi arányaiban vi­szonylag új kontrahegemonikus vállalkozás, maga is jelentős reprezentációs felülethez 22 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom