Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Romsics Gergely: A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend
Romsics Gergely vagy nagyobb szintű manipulálását engedi meg a rendszerben zajló folyamatoknak a hegemón javára.12 A fogalom különleges jelentősége a jelen és a nemzetközi kapcsolatok számára abból fakad, hogy a nemzetközi viszonyok sokkal inkább intézményesíthetők ma, mint voltak a történelem korábbi korszakaiban. Ha úgy tetszik, a nemzetközi rendszer alacsonyabb intézményesültségi szintjein a hegemónia a kényszerítő erőn alapuló dominanciával szemben nem jelent akkora többlethasznot, mint a magas intézményesülés lehetőségét megteremtő adottságok mellett. Ebben a megközelítésben történetileg érthetővé válik, hogy a regionális (létező kulturális intézmények hatását kiaknázó) hegemonikus korszakok után miért a Brit Birodalom lehetett a történetileg első, globális hegemóniára törő szereplője a nemzetközi rendszernek, és miért vált a hegemonikus kontroll - szemben a birodalomépítéssel - az Egyesült Államok egyértelműen preferált eszközévé 1945 után.13 A hegemónia jellemzője, ez a fentiekből is kiderül, a meghatározó szereplő által a létrehozott intézményekbe tett befektetés.14 Ezzel arra a pontra érkezünk, amelyet már a nemzetközi kapcsolatok klasszikus elméletei vizsgáltak inkább, és kevésbé a dominancia hegemonikus formáját az ellenőrzés-kizsákmányolás perspektívájából vizsgáló gramsciánus megközelítés, amely elsősorban a hatalom működésének rejtett jegyeit kereste. Ez utóbbinak nem mond ellent, de lényegesen semlegesebben kezeli a nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi rend intézményesülésének témáját. Az Egyesült Államokra vonatkoztatva ez elsősorban annak rögzítését igényli, hogy míg a brit hegemónia központi intézményeit a szabad kereskedelem képviselete és a kolonizáció- ból realizálható kifizetések kompromisszumos elosztása jellemezte, addig az amerikai hegemónia felívelő korszakában (1945 körül) elsősorban a globális gazdasági stabilitás szabályrendszerének és kompenzációs mechanizmusainak rögzítésében volt érdekelt, ezek intézményesülését támogatta és finanszírozta - tömören ezt nevezzük Bretton Woods-i rendszernek. Ahogy a brit esetben is, az amerikai intézményépítés sem elsősorban a mindenáron való és minél teljesebb dominancia kiépítésére törekedett, hanem olyan egyensúlyi helyzetet próbált konszolidálni, melyekben a hegemónnak kedvező nemzetközi folyamatokhoz való alkalmazkodás számos egyéb szereplő számára is megtérül, és ennek kollektív tömege adja a jövőben a felépített rend inerciáját.15 A gondolatmenet alapját az elsüllyedt költségek elve adja: ha a rendszer szereplői bizonyos költségeket vállalva a jövőbeli kifizetések reményében egyszer alkalmazkodtak a rendszerhez, úgy az abból való kiválás, a létező intézményi renddel való szembefordulás nekik is jelentős költséget jelent a jövőben, és éppen ezért nem valószínű. Ez egyben azt is jelenti, hogy minél erősebb az intézményesülés, annál szilárdabb lesz a kialakuló hegemonikus rend.16 Példátlan erőfölényét kihasználva az Egyesült Államok meglehetősen nagyvonalú rendet hozott létre 1945 után, amely a politikai és gazdasági másság jelentős eseteit sem 12 Külügyi Szemle
