Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Romsics Gergely: A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemón, új hegemonikus rend
A nemzetközi rendszer Irak után: régi Hegemon, új hegemonikus rend büntette az intézményekből való kizárással. Ezt a belső rugalmasságot csak növelte a hegemonikus rend kihívójaként fellépő szovjet blokk, amely sokkal kevésbé megalapozott legitimációs diskurzussal, kevesebb intézményépítésre fordítható többletforrással rendelkezett, és következésképpen sokkal inkább volt kénytelen a közvetlen dominancia eszköztárára hagyatkozni. Ily módon kevéssé vonzó alternatívaként és fenyegetésként egyaránt hozzájárult az amerikai hegemónia viszonylagos szilárdságához, jelentős befolyást csak ott ért el, ahol a hegemonikus rend „vesztesei" különösen nagy arányban tömörültek. Összességében azt mondhatjuk, hogy az 1945 utáni világrend részei vagyunk ma is. Ez Magyarországon különösen provokatívan hathat, ám figyelembe kell venni, hogy 1989-90 egy világpolitikai struktúra (a bipolaritás) végét jelentette ugyan, ám nem egy intézményi rend pusztulását (az 1945-ös rend jelentős részben fennmaradt, illetve számos elemmel bővült). Az amerikai vezető szerep 1990-től legjelentősebb kontrahegemonikus ellenlábasa nélkül érvényesülhetett, bár egyre inkább egy olyan rendszerben, amely meg is szűnt elsősorban amerikainak lenni. Nemcsak az egykor kooptált partnerek nőttek fel gazdasági szempontból az Egyesült Államok mellé, de maga az Egyesült Államok is érzékelni kezdte a létrehozott intézményrendszer költségeit: annak ellenére vállalta bizonyos intézményi kooperációs formák fenntartását, hogy ezek egyre inkább kockázatként vagy költségként kezdtek jelentkezni.17 Ezeknek revíziójára irányuló kísérletei (mindenekelőtt a dollár leválasztása az aranyalapról), az újabb intézményesülés folyamatai, az európai partnerek számában és egymáshoz való viszonyában végbemenő változások, a gazdasági erőforrások 1973 óta egyre inkább érezhető szűkössége, az 1990-es átalakulás nyomán megroggyant, a szembenállás stabilitásán alapuló globális biztonsági rend elévülése, a szembenállás által befagyasztott konfliktusok és fenntartott rezsimek átalakulása vagy implóziója, valamint új, jelentős szereplők várható vagy már ma is érezhető fellépése, illetve a globális gazdaság többirányú, jelentős átalakulása - mindezek a mai hegemonikus rend bizonytalanságának forrásai. Ez nem jelenti ennek a rendnek a végét, de kétségtelenül arra utal, hogy változások várhatók benne. Az alábbiakban először az amerikai hegemónia stabilitását igyekszünk felmérni, majd ennek eredményeivel felfegyverkezve próbálkozunk meg az iraki beavatkozás és a várható részleges vagy teljes kudarc jelentőségének felmérésével. A hegemonikus hanyatlás korszaka? Az 1945 és 1969 közötti időszakot hagyományosan az amerikai hegemónia deleként szokás definiálni. Ebben a korszakban az Egyesült Államok a legtöbb értelmezés szerint (ezek történeti hitelességét, történettudományi igazolhatóságát egy pillanatra figyelmen kívül hagyva) nagyobb erőfölénnyel és többletforrás-tartalékkal rendelke2007, nyár-ősz 13
