Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)

2007 / 2-3. szám - ELŐSZÓ - Dunay Pál: A háborúnak nincs vége

A háborúnak nincs vége- konfliktuskezelés sikertelensége hozhat változást: nevezetesen az egypólusú szerke­zeten belül fokozottabban jelenhetnek meg a biztonság befolyásolásának együttmű­ködésre épülő elemei. Ebben az értelemben és korlátozottan önálló fejlődési szakasz kezdetét jelentheti az egypólusú nemzetközi rendszeren belül. Ehhez nyilván jótéko­nyan járulhat hozzá, ha azok a személyek, akik az iraki válságkezelés adott módjáról döntöttek, már nem lesznek részesei annak a felülvizsgálatnak, amelynek hatására az Egyesült Államok - számos szövetségesét követve - lemond arról, hogy Irakot konszo­lidált állapotban hagyja majd magára. 6. Az iraki válság rendezésének sikertelensége vélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy az Egyesült Államok belássa, az egypólusú nemzetközi biztonsági rendnek vannak korlátái. Minél szélsőségesebb formát ölt a fontos stratégiai döntések egy kézben törté­nő összpontosítása a nemzetközi rendszerben, annál erőteljesebb és esetleg szélesebb körű az idegenkedés a legkülönfélébb szinteken.4 Az egypólusú rendszer középpontját képező ország számára ez több következménnyel járt a közvélemény-kutatási adatok­ban tükröződő népszerűségvesztéstől a hagyományos partnereitől való eltávolodásig. 7. Az Egyesült Államok hagyományos európai partnereivel és Kanadával a kapcso­latok két módon vezettek távolodáshoz: a) Voltak olyan államok, ahol a kormány nem tartotta elfogadhatónak a katonai beavatkozást. Egyesek tartalmi kifogásokat támasz­tottak, kifejtve, hogy az Egyesült Államok által a háború indítása mellett előterjesztett érvek nem elég meggyőzők. Közülük néhánynak vélhetőleg az amerikaiakétól eltérő hírszerzési információik voltak, egyesek pedig egyszerűen úgy gondolták, nem elég­ségesek az amerikai érvek a kötelezettségvállaláshoz. Másoknak elsősorban eljárási jellegű kifogásai voltak: az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése híján nem tartották elfogadhatónak a katonai beavatkozást, b) Ismét csak más esetekben a kormány ké­szen állt ugyan arra, hogy támogassa az Egyesült Államok iraki politikáját, de kihátrált mögüle a lakosság, ami tekintettel arra, hogy demokráciákról van szó, visszahatott a kormányzati magatartásra. Ennek nyomait láthatjuk Nagy-Britanniában, amely foko­zatosan távolodik az iraki akciótól. 8. Annak ellenére, hogy szinte kivétel nélkül minden államnak fontos érdekei fűződ­nek a jó kapcsolatok fenntartásához az Egyesült Államokkal, a viszony normalizálása még nem eredményezi, hogy az visszatérne ahhoz a bensőségességhez, ami jó ideig jel­lemezte az euroatlanti kapcsolatrendszert. A 2009 elején esedékes amerikai kormány- váltás azonban további lendületet adhat a kapcsolatok normalizálásának Európa ve­zető hatalmai és az Egyesült Államok között. Á bizalom csökkenésének több - az iraki konfliktuson túlmutató - oka van. Maga a konfliktus háborúba fordítása 2003-ban az akaratérvényesítés egyedi példáját nyújtotta a nemzetközi rendszerben. A kapcsolatba bekerülő tartós fenntartások inkább arra épülnek, hogy Irak szimbólumává lett a mul­tilaterálisán álcázott unilateralizmusnak. Ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy az Egyesült Államok más esetekben is figyelmen kívül hagyja több fontos partnerének 2007. nyár-ősz 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom