Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - ELŐSZÓ - Dunay Pál: A háborúnak nincs vége
Dunay Pál és az általa nem dominált nemzetközi intézményeknek az álláspontját. Az aggodalom nem indokolatlan, bár egyelőre valószínűtlen, hogy hasonló forgatókönyvet az Egyesült Államok valóra válthatna. Ehhez sem a szándéka, sem a képességei nincsenek meg, tekintettel arra, hogy katonai erejét jelenleg és a következő években szinte maradéktalanul leköti majd az iraki akció felszámolása és Afganisztán stabilizálásának kísérlete. 9. A Bush-kormányzat eredeti feltevései között szerepelt az is, hogy Irak demokratizálásának és belső konszolidálásának kedvező hatása lehet a Közel-Kelet egészére, különösen pedig az arab-izraeli konfliktusra. Mivel az iraki kísérlet elbukott, vélhetőleg soha nem fog kiderülni, vezetett-e út „Bagdadból Jeruzsálembe" (és Ramallahba), mint azt az Egyesült Államok feltételezte és ígérte. Meggyőző az az álláspont, hogy az iraki demokratizáció elmaradása, s vélhetőleg újabb regionális konfliktus középpontjává válása általában is visszaveti a közel-keleti konfliktus rendezését. 10. Az Egyesült Államokat még sokan és sokáig fogják bírálni az iraki invázióért. Nehéz azonban szabadulni attól a benyomástól, hogy visszatekintő delegitimációval van dolgunk. Nevezetesen a bírálatok arra épülnek ugyan, hogy az akció szükségtelen és indokolatlan volt. Alapjuk azonban mégiscsak az, hogy az sikertelen volt. Irak és a belőle leszűrhető tanulságok nem szolgálnak alapul arra, hogy új korszakról beszélhessünk a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében, arra azonban talán igen, hogy szakaszhatárnak tekintsük a kelet-nyugati konfliktust követő korszakban. Jegyzetek 1 Lásd Romsics Gergely: „A nemzetközi rendszer Irak után: régi hegemén, új hegemonikus rend". *** o. 2 John J. Mearsheimer-Stephen M. Walt: „An Unnecessary War". Foreign Polio/, January/February 2003. http://www.mtholyoke.edu/acad/intrel/bush/walt.htm . 3 Robert Kagan: „The return of history". Los Angeles Times, August 5. 2007. http://www.camegiendowment.org/publications/index.cfm?a=view&id-19477&prog=zgp&proj=zusr . Kagan itt hosszú távon egyes nagyhatalmak felemelkedését (vagy újbóli felemelkedését) nyilvánítja elsődleges fenyegetésnek. Félreértése nem abból adódik, mintha Oroszország, Kína és India megjelenése (illetve visszatérése) a nemzetközi porondon ne lenne elég fontos, s ne módosítaná a nemzetközi erőviszonyokat, hanem abból, hogy míg ez a fejlemény az Egyesült Államokat (és esetleg még néhány nagyhatalmat) tölthet el aggodalommal, a terrorizmus a kialakult nemzetközi biztonsági rendszert fenyegeti. 4 Ez vezetett a „puha kiegyensúlyozás" (soft balancing) gondolatának felbukkanásához. Lásd Robert A. Pape: „Soft balancing against the United States". International Security, Vol. 30. No. 1. (2005). 7-45. o. 6 Külügyi Szemle