Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György a belföldön megkezdődött küzdelmeket ne extrapoláljuk külföldre. Itt nem érvényesül az orosz szabályozás, ezért a politikai, üzleti befolyás sokkal többet nyom a latban. Az egyik ilyen terület a posztszovjet Közép-Ázsia. Miller hatalomra kerülése után megelégedett azzal, hogy kiűzze az Iterát ebből a régióból, átvegye itt megszerzett termelési kapacitásait, és kíméletlenül érvényesítse a szovjet korszakból visszamaradt szinte kizárólagos tranzitmonopóliumot. A Gazprom majdhogynem tetszés szerinti átvételi árakat szabott a közép-ázsiai gázért, legfeljebb vegyesvállalatokat hozott létre kisebb mennyiségek nyugati exportjára.38 Ezzel meg is elégedett, és sokáig nem törekedett új mezők és termelési kapacitások megszerzésére. Ugyanakkor ezeket az országokat az ilyen helyzet aligha elégítette ki. Kiváltképpen Kazahsztánban, amelyben a külföldi befektetők szélesebb körű hozzáférést nyertek az erőforrásokhoz, hamar felvetődött az olaj- mellett a földgáztermelés felfuttatásának a vágya is. Kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy ezekbe a projektekbe okosabb valamilyen szinten orosz cégeket is beengedni, elnyerve ezáltal Moszkva jóindulatát és befolyását. Az orosz cégek jelenléte összeegyeztethetővé tette a Gazprom-ellenességet a Moszkva iránti lojalitással. Az orosz cégek legtöbbje kapva kapott az alkalmon, és megszabadulva végre a Gazprom nyomásától, szabadon terjeszkedhetett a gázpiacon is.39 Innentől kezdve ezek az orosz cégek a helyi kormányzatokkal karöltve azért küzdöttek, hogy a Gazprom átvételi árai minél inkább megközelítsék a nyugat-európai szintet, és lehetőleg ők is exportálhassanak oda. Ez persze önmagában még aligha lett volna elég. Azonban a belső ellátási nehézségek, illetve néhány energiaéhes nagyhatalom, legfőképpen Kína és az Egyesült Államok csővezeték-építési terveinek felbukkanása jelentősen átrendezte az erőviszonyokat. Ma már a Gazprom nem egyszerűen a közép-ázsiai importra, hanem legalábbis rövid távon annak dinamikus növekedésére is rászorul. Ez azonban óhatatlanul is ezen kormányzatok és párhuzamosan az érdekelt orosz cégek, legfőképpen a Lukoil alkupozícióit erősíti. Ä Gazpromnak az utóbbi években elkezdett intenzív feltárási tevékenysége ezen dimenzió korábbi elhanyagolásának közvetett beismerése. A gázipari monopólium ennél is kevesebb nyomásgyakorlási lehetőséggel rendelkezik a posztszovjet térségen kívüli államokban. A Maghreb-országokban vagy Latin- Amerikában az energetikai terjeszkedésben az orosz fél pozíciói három pilléren nyugodnak. Vannak kitermelési technológiái és tapasztalatai, politikai támogatást nyújthat ezeknek az államoknak, illetve a helyi kormányzat jelentősen megugrott bevételeiből finanszírozott fegyverkezésnél meghatározó beszállító lehet.40 Az, hogy az orosz fél mit - és legfőképpen kinek - kér helyi energetikai aktívákat ezért cserébe, értelemszerűen politikai kérdés. Márpedig a putyini konszolidáció gyakorlata éppen arra épült, hogy mindenki, aki lojális és akar valamit, az kap is. Ennyiben a Gazprom fölénye nem volt feltétlenül meggyőző az észak-afrikai vagy a venezuelai, ecuadori mezőkre aspiráló orosz cégekkel szemben. 22 Külügyi Szemle
