Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - ELŐSZÓ - Dunay Pál: A háborúnak nincs vége
A háborúnak nincs vége Dunay Pál A Külügyi Szemle e számának tanulmányai arra tesznek kísérletet, hogy hozzájáruljanak ahhoz az eszmecseréhez, amely mostanság bontakozik ki arról, milyen hatást gyakorol a 2003-ban kezdődő és fatálisnak bizonyuló iraki fegyveres konfliktus a nemzetközi kapcsolatok fejlődésére. A konfliktus lezárulása még messze van, mind abban a tekintetben, hogy az Egyesült Államok erői onnan kivonulhassanak, mind pedig Irak belső megbékélése tekintetében. Az azonban nyilvánvaló, hogy 2003 óta nem sikerült konszolidálni Irak belső helyzetét, az ország fokozatosan káoszba süllyedt, és így a nemzetközi rendszer szereplőinek tartós közös felelősségévé válhat. Ä nemzetközi kapcsolatok elemzésében megfigyelhető, hogy a jelen és a közelmúlt fejleményeit tendenciaszerűen összetettebbnek, az időben tőlünk távolabb kerülő eseményeket pedig egyszerűbbnek, könnyebben érthetőnek, veszélytelenebbnek láttatja. Kissé hasonlatos ez azokhoz a gépkocsikhoz, amelyeknek a külső visszapillantó-tükrén arra figyelmeztet a felirat, hogy az abban megjelenő tárgyak közelebb vannak, mint látszanak. Érdemes talán megfontolni ezt akkor, amikor a 2003 óta zajló iraki háborút és annak nemzetközi hatásait vesszük szemügyre. Úgy tűnhet, a 2002-ben kialakuló euroatlanti politikai és diplomáciai válság, amely oda vezetett, hogy 2003 tavaszán az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül és az általa vártnál csekélyebb - ám még mindig jelentős - nemzetközi támogatással indított háborút Irak ellen, sorsfordító hatást gyakorolt a nemzetközi rendszer fejlődésére. Ez éppenséggel nem helytálló. Ha előítéletek nélkül vesszük szemügyre az iraki konfliktus hatását a nemzetközi rendszer fejlődésére, akkor az alábbi következtetések adódnak: 1. Ellentétben a hidegháború lezárultával, ebben az esetben nem változott meg a nemzetközi rendszer szerkezete. A nemzetközi rend struktúrája a kelet-nyugati konfliktus befejeződése óta - mint azt Romsics Gergely tanulmányából megállapíthatjuk1 - alapvetően változatlan maradt. Az előbbiből következik, hogy annak megítélése, milyen az a rendszer, amelynek változatlanul maradását tételezzük, attól függ, miként értékeltük azt, ami a kelet-nyugati konfliktus befejeztével, a bipolaritás megszűnésével létrejött. Erre vonatkozóan pedig eltérő nézetek vannak forgalomban. 2007. nyár-ősz 3
