Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban Ettől a törekvésétől nem független az energetika többi szegmensének vonatkozásában mutatkozó intenzív érdeklődése. A Gazprom, csakúgy mint külföldön, a belső piacon is érdekelt az energetikai vertikum minél nagyobb szegmensének a megszerzésében. Ezek egy része egyben nagyobb gázfogyasztó is, mint például a villamosenergia-mo- nopólium (RAO JEESZ), más cégek pedig potenciális szénbányászati vagy atomenergetikai versenytársak.36 Mindez nem kevés elégedetlenséget vált ki az érintett cégek körében. Legfőképpen a liberális technokrata Anatolij Csubajsz, a RAO JEESZ vezérigazgatója ad hangot ellenszenvének. Tekintettel a villamosenergia-piac liberalizálására és a folyamatban lévő tömeges privatizációra, egyáltalán nem szeretné, ha ezt követően is állami monopolvállalatok határoznák meg az iparágat. A Gazprom eközben úgy költ milliárdokat ezekre az aktívákra, hogy a nagyfogyasztóktól, így a villamos erőművek jelentős részétől is, megvonja a gázt, ellátási nehézségekre hivatkozva. Mindazonáltal a Gazprom részéről teljesen logikus döntés az olcsó, hazai piacon felvásárolni azokat a nagyfogyasztókat, amelyeket külföldön csak keserves alkuk és kompromisszumok alapján lenne képes megvenni. Külföldön a Gazpromot sokkal inkább látják monopolvállalatnak, mint otthon. Ez javarészt az exportban játszott meghatározó szerepéből következik. Éppen ezért az európai piacon a földgáz vonatkozásában a Gazprom, illetve annak különböző belső csoportjai a legfőbb tárgyalófelek. Ez kétségtelenül hízelgő a gázipari monopóliumnak, amely az orosz kormány támogatásával szinte alternatíva nélkül tárgyalhat az európai vevőkkel. Ennek megfelelően lassan, de biztosan érvényesíti érdekeit a nyugati relációban. 2006- 2007 ebben a tekintetben is mérföldkő volt a globális nagyvállalattá válás útján. Sikerült meghosszabbítania francia, német, olasz, osztrák, cseh és bolgár hosszú távú szerződéseit, és ezek legtöbbjében korlátozott hozzáférést kapott az európai fogyasztókhoz. Ezeket a szerződéseket egyébként a Gazprom saját rendszerén belül „szétosztotta". Ausztriában például az Alekszander Medvegyev fémjelezte Centrex kapott pozíciókat, volt, ahol a Gazpromexport, míg a német leányvállalatok legtöbbje külön csoportot alkot. A külföldi terjeszkedést azonban érdemes a monopolpozíciók fenntarthatóságának szempontjából is megvizsgálni. A Gazprom orosz kormányzati támogatása evidencia. Azonban a Gazprom szempontjából sokkal inkább az a kérdés, hogy versenytársai, például a Rosznyeft vagy a Lukoil mennyiben képesek külföldi gáztermelési aktívákra szert tenni és onnan exportpozíciókat kiépíteni. Mennyiben lesz képes a Gazprom az orosz külpolitika gázipari vonatkozásait kisajátítani? Éz a kérdés már csak azért is létjogosult, mert otthon a saját monopolpozícióit illetően a Gazprom már defenzívába kényszerült. Ide sorolom a Szahalin-2 konzorciumban kétségbeesetten megszerzett többségi részesedését, illetve annak durva kikényszerítését.37 Azonban a belföldi piac ellátásában elszenvedett kudarca hosszabb távon kikezdheti a vállalat exportpozícióit is. A gyengeség beismerése volt ezen monopoljog kodifikációja is, ami megfelelő kormányzati döntés esetén könnyedén felülvizsgálható. így semmi okunk sincs arra, hogy 2007. tavasz 21
