Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Mueller, John: Eltűnnek a háborúk? (Füsti Molnár Zsuzsa)
Folyóiratszemle elzárkózás politikáját; de ugyanígy fontos lenne, hogy az Egyesült Államok és Japán is megnyissa a piacait. A klímaváltozás fenyegetésével is ideje szembenéznünk, hiszen a jövőbeli generációk nem bocsátják meg nekünk, ha nem fordítunk kellő figyelmet a légszennyezésre és bolygónk romló állapotára. Tony Blair az írás végén hitet tesz a mellett, hogy a kölcsönös függőséghez vezető globalizáció hamarosan elvezet egy közös értékrend megvalósulásához. John Mueller: Eltűnnek a háborúk? (Vers la fin de la guerre?, Politique Étrangere, 2006. április.) J ohn Mueller, a politikatudományok professzora az Ohio State Universityn, tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy a háborúk a jövőben milyen mértékben tekinthetők az államok közötti és az államokon belüli konfliktusok megoldása legitim eszközének. Még mintegy száz évvel ezelőtt is a háború nem csupán legitim, de kívánatos és pozitív intézménynek számított. Amint azt Michel Howard történész hangsúlyozza: „1914 előtt a háborút szinte egyöntetűen elfogadható, sőt elkerülhetetlen eszköznek tartották a nemzetközi viták megoldásában." Kant szerint pedig a hosszú béke egyfajta kereskedői szemlélet eluralkodásához vezet, amelyből nem származik más, mint egoizmus és lustaság. Ugyanígy Ernest Renan is a haladás feltételének tekintette a háborút, sőt Zola számára „a háború maga az élet". Ám az első világháború során és azt követően gyökeresen megváltozott az európaiaknak a háborúhoz fűződő viszonya. Az óriási háborús pusztításokat elszenvedő kontinensen a háború vonzereje lényegesen csökkent, és Arnold Toynbee szerint ekkor „véget ért az az ötezer évig tartó korszak, amikor a háború az emberiség egyik alapintézményének számított". A háborúhoz való viszony megváltozása ahhoz nem volt elég, hogy megakadályozza a második világháború kirobbanását, ám egyre többen lettek azok, akik a háborút visszataszítónak, barbárnak, erkölcstelennek és végső soron hiábavalónak tartották. A történelemben az államok közötti háborúk gyakran területszerző céllal robbantak ki. Ezért a háborúk megakadályozásának legkézenfekvőbb eszköze a területi terjeszkedés megakadályozása volt. Erre már az első világháború után kísérletet tett a Nemzetek Szövetsége, amikor alapokmányában törvénytelennek minősíti a háborút, és tagjait „egymás területi integritásának és meglévő politikai függetlenségének" tiszteletben tartására szólítja fel. A második világháború ezt a tendenciát még tovább erősítette. 202 Külügyi Szemle
