Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Moisi, Dominique: Érzelmek összecsapása. Félelem, megalázottság, remény és az új világrend (Füsti Molnár Zsuzsa)
Folyóiratszemle Dominique Moisi: Érzelmek összecsapása Félelem, megalázottság, remény és az új világrend (The Clash of Emotion Fear, Humiliation, Hope, and the New World Order, Foreign Affairs, 2007. január, 8-12. o.) A szerző, a párizsi Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének (IFRI) munkatársa, Huntington elméletének egy új dimenzióba, az érzelmek dimenziójába helyezésével vázolja fel a nemzetközi kapcsolatok szövevényes rendszerét. Huntington harminc évvel ezelőtt megalkotott elméletében a kultúra, a nemzeti érdekek és a politikai ideológia jelentették a civilizációk közötti fő törésvonalakat. Az azóta történt események igazolták az elmélet helyességét, sőt mára a törésvonalak száma az érzelmek összecsapásával tovább gyarapodott. A szerző szerint a nyugati társadalom a félelem kultúrájában él, az arab világ a megalázottság kultúrájában vergődik, egyedül Ázsiát hatja át a remény kultúrája. Ám ezek az érzelmek nem minden esetben egyesítik a bennük szereplőket. A Nyugat két alappillérét: az Egyesült Államokat és Európát leggyakrabban elválasztja ez a félelem vagy leginkább leküzdésének a módja. Ezzel szemben a megalázottság kultúrája a legradikálisabb erők köré tömöríti az arab világot, és egyre inkább a gyűlölet kultúrájába torkollik. A félelem és a megalázottság erői közötti összecsapás fő haszonélvezői a remény kultúrájának résztvevői, mert képesek arra koncentrálni, hogy jobb jövőt építsenek ki maguknak. Ezek a hangulatok természetesen nem mutathatók ki sematikus módon mindenhol, egyes területek pedig, például Oroszország és Latin-Amerika egy része, egyidejűleg hordozzák valamennyit. Ám elmondható, hogy ezeknek az érzelmeknek a dinamikája és kölcsönhatásuk fogja formálni a világot a következő években. A félelem kultúrája Az Egyesült Államokat és Európát a félelem közös kultúrája osztja meg. Mindkét oldalon megfigyelhető, bár különböző mértékben, a másiktól való félelem, a jövőtől való félelem és az azonosságuk elvesztése miatti aggodalom egy mindinkább zűrzavarossá váló világban. Európa esetében ez a félelem több rétegből tevődik össze. Európa fél attól, hogy ellepi a főként Délről érkező szegények áradata. A marokkói spanyol enklávé szögesdrótján átmászni próbáló, majd lelövöldözött afrikaiak képe a közelmúlt történelmének képeit idézi, amikor a Nyugatra szökni próbáló keletnémeteket lőtték le. Ők az elnyomás elől menekültek, míg most az afrikaiak az éhhalál elől. Európát nyugtalanítják az iszlám szélsőségesek merényletei és a bevándorolt arabok demográfiai növekedése, ami miatt a kontinenst lassan akár „Eurábiának" lehetne átke2007. tavasz 195
