Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései felé. A követ alapvető problémának tartotta azonban , hogy a rendszer diktatórikus jellege miatt szinte semmilyen társadalmi kapcsolatot nem tudott létrehozni, és ezért valójában nem volt tisztában a román lakosság valódi véleményével.65 Az ország gazdasági teljesítményével kapcsolatban Pierre Bouffanais követ igyekezett nem untatni a kollégáit, ezért három alapvető területet emelt ki: 1. A mezőgazdaságot kollektivi- zálták 1962 márciusa óta, de egyelőre csak a nehézségeket lehetett érzékelni. 2. A vallási kérdésekben a rendszer viszonylagos toleranciát mutatott, de az ortodox egyház rendszerpártiságát teljesnek értékelte. 3. A kisebbségi kérdést alapvető jelentőségűnek tartotta, de úgy látta, hogy a rendszer a korlátozott autonómia megadása ellenére is a románosítást tekintette a céljának. A budapesti francia követ helyzetértékelése szerint Lengyelországhoz hasonlóan Magyarországon is a desztalinizáció jelentette a belpolitikai változások lényegét, bár szerinte abban az 1956-os forradalom következményei nem játszottak akkora szerepet, mint ahogy a francia diplomaták korábban gondolták. A lakosság és a rendszer kapcsolatát apatikusnak értékelte, ugyanakkor a kulturális élet viszonylagos szabadságában látott olyan pozitívumokat, amelyek a rendszer toleráns jellegét bizonyították. Összességében azonban a kádári restaurációt sikeresnek és ügyesnek értékelte, és abban Kádár János személyes sikerét látta, aki a párton keresztül szorosan kézben tartotta az ország ügyeinek irányítását, de a követ külön kihangsúlyozta, hogy a rendszer számára a gazdasági eredmények azonnal politikai jelentőséget kaptak.66 Magyarország kapcsolódását a Szovjetunióhoz továbbra is nagyon szorosnak ítélte, és abban nem tételezett fel érdemi változást. A követ szerint Magyarország fő problémája alapvetően a gazdasági kérdésekben jelent meg. A magyar gazdaság a lengyelhez hasonló termelékenységgel és színvonalon produkált, de a magyarországi helyzetet a többi szocialista országhoz képest kevésbé tartotta katasztrofálisnak, a jövőről (annak ellenére, hogy a magyar kormány célja 1980-ra a fejlett ipari ország megteremtése volt) és a perspektívákról csak nagyon óvatosan mert azonban nyilatkozni, mivel ezek a célok (véleménye szerint) lényegi változást feltételeztek (volna). Az NDK esetében, Bulgáriához hasonlóan, lényegében semmilyen változást nem láttak, az országot mesterséges képződménynek tartották, ahol a rendet a szovjet hadosztályok tartják fenn. Albánia esetében szintén a változatlanság tényét állapították meg. Ezt a két országot azonban meglehetősen szűkszavúan értékelték, ami a velük kialakított kapcsolatok jelentőségét és lehetőségeit is mutatta. A Romániához hasonlóan szintén „hagyományosan" külön kezelt Jugoszlávia esetében elsősorban a belső etnikai és politikai ellentétek, Tito személyi diktatúrájának jellegzetességei, a gazdasági szükségszerűségből következő, esetleges túlzott nyugati nyitás veszélyei miatti aggodalmak, illetve a rendszer kettőssége, vagyis a Nyugat s a Kelet közötti ingadozása kerültek említésre.67 Tito személyét ugyanakkor nagy tekintély övezte, ami a jugoszláv egység garanciáját jelentette. A jugoszláv gazdaság teljesít2007. tavasz 185
