Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
Garadnai Zoltán menyét szintén nagyon gyengének értékelték, fő specialitásának a nyugati technológia és hitelek iránti nyitottságot említették, de a gazdasági liberalizáció következményeként elsősorban a szervezetlenséget emelték ki. A francia diplomácia összegző értékelése szerint68 a szatellita államokon belül és az országok között a korábbi statikus és monolitikus helyzethez képest 1963-tól kezdve a tapogatódzás, mozgolódás vált jellemzővé. Az események felgyorsulását az 1962 után bekövetkező nemzetközi és a szocialista blokkon belüli változásokkal egyaránt magyarázták. A változásokban leginkább érintett és érdekelt államok közé Romániát, Magyarországot és Csehszlovákiát sorolták. A leginkább visszahúzó országok között Lengyelországot, az NDK-t és Bulgáriát említették. A szatelliták nyugati nyitásának általános okait - és ez jól mutatja a francia értékelés lényegét - az alábbiakban látták: 1. A gazdasági fejlesztés szükségessé teszi a nyugati kapcsolatok kiépítését, amely révén azok valamelyest csökkenteni képesek a Szovjetuniótól való függésüket. 2. A belpolitikában a fő kérdés és egyben a változások mércéje a desztalinizáció foka, amely azonban országonként eltérő formában és tartalommal kezdődött el, és függött a kommunista vezetők lelki állapotától. A liberalizmus ezekben az országokban sajátos értelmezést kapott, a lakosság és a kommunista vezető elit közötti kompromisszum megteremtését szolgálta, amelyre a legjobb példának Magyar- országot tekintették. 3. A belső gazdasági problémákhoz szorosan kapcsolódik a KGST reformjának a kérdése. 4. A táboron belüli egység problematikájának részei a nemzeti érzelem, a kisebbségek miatti, de a szovjetek által kontrollált (illetve megfékezett), de látensen tovább élő hagyományos nemzeti ellentétek. 5. A kínai-szovjet ideológiai-politikai rivalizálás a szatelliták politikájában az ellentétek kiéleződésére katalizátor hatással volt, amely szintén a korábbi mesterséges egység ellen hatott.69 Jogosan vetődik fel azonban a kérdés, hogy De Gaulle számára a keleti nyitási politika mennyire volt őszinte, következetes, és alapozódott a geopolitikai koncepciójára, vagy elsősorban a politikai nyomásgyakorló eszközt jelentette az általa elindított „Nyu- gat-Nyugat-közi" konfliktusban, és konkrétan az amerikaiakkal szembeni francia pozíciók erősítését. Az értékelést nehezíti, hogy De Gaulle politikája és az azt megalapozó sajátos politikai filozófiája számos tényező együttes vizsgálatával értelmezhető.70 Yves Pagniez szerint, aki ennek a politikának a kidolgozásában aktív szerepet játszott, a függetlenség az Egyesült Államokkal szemben a keleti nyitás előfeltételét jelentette. A fő cél ugyanis Európa egyesítése volt, amelybe a keleti országokat is be kívánták vonni. A blokkok megszüntetése és Európa politikai, földrajzi egyesítése ezt a célt szolgálta, vagyis a függetlenség hangoztatása az amerikaiakkal szemben szintén az egyik eszköz szerepét töltötte be, amelyhez a keleti nyitás politikája jelentette a másik eszközt.71 186 Külügyi Szemle