Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései tikájukat a gyakorlati diplomáciában (gazdasági-technikai, kulturális, adminisztratív, konzuli ügyek és sajtószolgálat) tervezhetik és alapozhatják.54 Az elemzések tehát főleg a gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlesztésének a lehetőségeit járták körül, mivel azok rejtették magukban mindazon lehetőségeket, amelyeket a „détente-entente-cooperation" politika elvét követve, az „Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa" megteremtése érdekében meg lehetett valósítani. Ezeket a tényezőket minden ország esetében külön értékelték (természetesen az országok jelentősége francia szempontból eltért), és megállapították, hogy ilyen regionális követi konferenciát sűrűbben (kétévente) tartani kell azon cél érdekében, hogy a térség egyre összetettebb változásait könnyebben megértsék és értékelhessék.55 A konferencia Couve de Murville külügyminiszter általános helyzetértékelésével kezdődött56 (1963. május 6. de.), szerinte Franciaország külpolitikája fordulópontjához érkezett. Hangot adott azon véleményének, hogy a nemzetközi kapcsolatok minden területén krízishelyzet és bizonytalanság alakult ki, mivel a nemzetközi élet szereplői közül mindenki (Franciaország, Európa, az atlanti szövetség és a kelet-nyugati kapcsolatok résztvevői) a saját maga útját kezdte keresni, és Franciaország is új helyzetbe került a gyarmatokkal függőben lévő és vitás kapcsolatok rendezése után. Értékelése szerint ezen utóbbi lényeges változást jelentett, mivel Franciaország az energiáit és a lehetőségeit azokra a lényeges dolgokra tudja fordítani, amelyek közül a francia diplomácia számára két fontos feladatot emelt ki: 1. Franciaország biztonságának megteremtése. 2. Az európai politikai egyesülés elősegítése, amelynek keretében a fő diplomáciai célnak ezt fogalmazta meg: „Meg kell teremteni az új egyensúly feltételeit, biztosítani kell egy egységes európai rendet, normálisabb kapcsolatokat kell kialakítani Nyugat-Európa és Oroszország között. (...) Egységbe kell vonni azokat az országokat, amelyeknek ugyanazok a hagyományaik, az elképzeléseik, meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy eljátszhassák azt a szerepet, amelyre hivatottnak és képesnek érzik magukat, a lehetőségeik és a civilizációjuk függvényében. ”57 Couve de Murville Európa valódi függetlenségére alapozódó egyesülési folyamatot képzelt el, de ellentétben a britek szándékaival, azt kontinentális keretek között tartotta megvalósíthatónak, hangsúlyozta azonban azt a véleményét is, hogy Európa még nem találta meg a saját útját. A kelet-nyugati kapcsolatok alakulását is bizonytalannak minősítette, és a Kelet problémáit némiképpen a Nyugatéhoz hasonlónak ítélte meg, mindazonáltal a kínai kérdést tartotta a fő problémának. A szovjet gazdaság belső gondjait, a fegyverkezési verseny terheit súlyosnak ítélte meg, és a hruscsovi politikát az 1960-as sikertelen csúcstalálkozó utántól kezdve zavarosnak és érthetetlennek minősítette.58 A külügyminiszter után a washingtoni, a bonni és a londoni nagykövet értékelte a nemzetközi helyzetet és a fogadó országuk politikáját Franciaország és Kelet-Közép- Európa kapcsolatainak alakulásán keresztül. Hervé Alphand (Washington) szerint Franciaország és az Egyesült Államok közötti ellentétek nem befolyásolták érdemileg a kelet-nyugati kapcsolatok alakulását, és a szatelliták részéről nem felejtették el, hogy 2007. tavasz 181
