Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
Garadnai Zoltán A francia-német szerződés hatása a keleti nyitás politikára (1963. január-május) A francia-szovjet kapcsolatok változásai Nagy-Britannia felvételének a megvétózásától eltérően, amelyet Keleten inkább „Nyugat-Nyugat"-közi diplomáciai konfliktusnak értékeltek, a francia-németbarátsági szerződés következményei már közvetlenül kihatottak Franciaország keleti kapcsolatainak alakulására.18 Az érzelmi tényező elsődlegességét mutatja Maurice Dejean nagykövet jelentése: szerinte a szovjeteket valósággal sokkolta a francia-német barátsági szerződés megkötése, és így az algériai háború lezárultával javulni kezdődő francia-szovjet kapcsolatok ismét megromlottak. A szovjetek nem igazán akarták észrevenni, hogy De Gaulle nem tett szovjetellenes nyilatkozatot, és az 1963. január 14-ei sajtókonferenciáján sem kritizálta a Szovjetuniót. A szovjetek a francia-német szerződésben ugyanis a közös ellenség elleni harcban addig meglévő francia-szovjet szolidaritás végét látták, és attól tartottak, hogy a szerződés következményeként a németek megerősödnek.19 A szovjetek szorongását érzékeltette Szergej Vinogradov nagykövet is a De Gaulle-lal folytatott találkozásán (1963. január 29.), amikor átadta kormányának tiltakozó jegyzékét.20 De Gaulle igyekezett megnyugtatni a szovjet diplomatát, és egyértelműen eltúlzottnak ítélte a szovjetek aggodalmát a német revansizmus újjáéledése miatt. A válaszában utalt a francia-szovjet együttműködés lehetőségére; amelynek fontosságát, és a Szovjetunió kiemelt helyen történő kezelését maga a szovjet nagykövet is tapasztalhatta az Elysée-palotában rendezett újévi fogadáson.21 De Gaulle az új francia egyensúlyteremtő politikát az európai béke megteremtésének a kontextusába helyezte, de annak semmilyen szovjetellenes célt nem tulajdonított, miközben (legjobb védekezés a támadás) nem titkolta a szovjet katonai fenyegetés miatt érzett aggodalmát.22 A francia-német szövetségnek ugyanakkor egyértelmű volt az Amerika-ellenes aspektusa is, amelyet a francia diplomácia nem felejtett el többször hangsúlyozni.23 A francia kormány válaszjegyzéke (1963. március 30.) megerősítette a De Gaulle által mondottakat.24 A francia diplomácia ugyanakkor megpróbálta a szövetségesekkel kialakult feszültséget oldani és a bizalmat növelni, ezt mutatta, hogy Couve de Murville utasítást adott a nagyköveteknek arra, hogy a Vinogradov-De Gaulle-megbeszélésről (nagy vonalakban) tájékoztassák a szövetségeseiket is.25 A szovjeteket azonban nem lehetett megnyugtatni,26 mivel a németkérdéshez elsősorban érzelmi alapon viszonyultak, miközben a német revansizmus miatti aggodalom hangsúlyozása egyben rendszerintegráló szerepet is betöltött, és a keleti tömb országai mesterséges egységének a fenntartását is szolgálta. 1963 elején a szovjet diplomácia védekező pozícióba szorult, és a szovjet békeszándékok, illetve a békés egymás mellett élés politikájának a hangoztatása került előtérbe.27 Moszkva figyelme egy másik kedvelt területre, az európai biztonság kérdésére helyeződött át, és a német atomfegyverkezés 176 Külügyi Szemle
