Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései miatti aggodalom túlhangsúlyozásában csúcsosodott ki.28 Ehhez a helyzethez járult hozzá a kubai válság után kialakuló nemzetközi helyzet, amely az enyhülés szándékát erősítette, illetve a kínai-szovjet ideológiai-politikai ellentétek kiéleződése, amely a blokkon belüli kohéziót gyengítette.29 A hatvanas évek elejére ugyanakkor a szocialista országok gazdasági problémái is egyre nyilvánvalóbbá váltak, és ez szintén az enyhülési szándékot erősítette.30 A francia-szovjet kapcsolatokban mindkét fél a kétoldalú kapcsolatok konkrét területeinek a fejlesztésére törekedett,31 amit az 1963. február 1-jén három évre megkötött - és a francia-német szerződés jelentőségét enyhíteni kívánó - kereskedelmi szerződés is bizonyított.32 Francia részről úgy vélekedtek, hogy a háttérben a célok és a módszerek nem változtak meg lényegesen,33 és a fő stratégiai cél az amerikaiakkal kialakítandó kapcsolatok kérdése, illetve a nyugati szövetségi rendszer megosztása maradt.34 Első eltérések a szatelliták között? A francia-német szerződésre a kelet-közép-európai kis országok reakciói között eltérés volt érzékelhető, és ez megmutatta már az első repedéseket is a korábbi egységhez képest. „Természetesen" minden ország elítélte a szerződést, és követte a hivatalos szovjet irányvonalat, de Csehszlovákia és Lengyelország reagálása sokkal élénkebb, elutasítóbb és határozottabb volt, míg a románok, a magyarok és a bolgárok (vagyis a második világháború vesztesei) enyhébben ítélték meg az eseményt. Történelmi okok folytán a németkérdést igen érzékenyen értékelő Csehszlovákia kormánya jegyzék formájában tiltakozott, és a csehszlovákok aggodalmait Ludovic Chancel francia nagykövetnek Václav David külügyminiszter is részletesen kifejtette,35 miközben (beváltva korábbi fenyegetődzését) hasonlóan cselekedett Lengyelország is,36 és az algériai kormány elismerése mellett ez tovább mérgezte a francia-lengyel kapcsolatokat. Románia és Magyarország mérsékelt és pragmatikus álláspontot képviselt, Bulgária viszont lényegében nem hallatta a hangját. Románia esetében a két ország kapcsolatai teljesen más képet mutattak, mint a többi ország tekintetében. De Gaulle-nak a franciaromán hagyományos barátságra vonatkozó beszédei és a román követ megnyilatkozása egyaránt azt érzékeltette, hogy a két ország kölcsönösen igyekszik megragadni a váratlanul kialakult lehetőségeket.37 Albánia értékelése szerint Franciaország „megissza a levét" a túlzott németbarátságnak, míg a többi szocialista országhoz képest Jugoszlávia helyzete teljesen eltérő volt, és a francia-német szerződésre meglehetősen lagymatagon reagált, mivel a francia lépésben Belgrád bizonyos mértékű függetlenséget látott, és ez a jugoszláv vezetésnek jelzésértékkel bírt.38 Magyarország politikáját mutatja a francia követnek a követi konferencián elhangzó helyzetértékelése (ezzel megegyezett a szófiai és a varsói misszióvezető véleménye is, míg a csehszlovákok reakcióját a nagykövet érzelmileg túlfűtöttnek ítélte), amely szerint a magyarok elsősorban az angolokkal és az amerikaiakkal szimpatizálnak, miköz2007. tavasz 177
