Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Magyarország a „Quai d'Orsay szemével" (1944r-1949) Franciaország szerepe a hagyományos nemzetközi súlyához viszonyítva is gyenge volt Magyarországon, és ennek a helyzetnek a megváltoztatására tett politikai-diplomáciai lépések 1948-ra teljesen ellehetetlenültek. Párizsnak tudomásul kellett vennie, hogy minden kezdeményezés, amellyel politikai/kulturális és gazdasági súlyát növelni tudná a térségben, Moszkva mesterkedései következtében eleve meghiúsul. A francia külpolitika különösen nehezményezte (nem elsősorban Magyarország vonatkozásában), hogy az 1948 augusztusában összeülő Duna-bizottság konferenciáján a Szovjetunió puccsszerűen, a gazdasági és stratégiai szempontból is jelentős egyik legnagyobb európai folyót saját hegemóniájának a megerősítésére használja.69 1948-ban, a párizsi diplomácia vezetőinek már teljesen egyértelmű volt, hogy Moszkva tartósan be akar rendezkedni Közép-Európában, és ehhez megpróbál minden zavaró körülményt felszámolni. Sztálin törekedett minden olyan eszköz megsemmisítésére, amely bármilyen formában is gátolhatta volna a Szovjetunió egyeduralmi terveit, ezért kíméletlen háborút indított többek között a befolyása alá tartozó országok önállósági törekvéseit támogató személyek és szervezetek ellen. Magyarországon a kommunizmus végső győzelmére legveszélyesebb intézmények az egyházak, azon belül is a katolikus egyház volt. A budapesti francia külképviselet hamar felismerte ezt a tényt, és rendszeresen jelentésekben informálta a Quai d'Orsay-t ebben a témakörben. Gauquié követ világosan látta, hogy a kommunista hatalomátvétel szempontjából az út ennek a jól szervezett, erős ellenállásnak a teljes letörésén keresztül vezet.70 A magyar bíboros, Mindszenty József letartóztatása nem volt tehát váratlan Párizsnak, és ez a lépés újabb mérföldkő volt a francia-magyar viszony megromlásában, amely 1949-ben, a Rajk-perrel, amelynek kapcsán már francia állampolgárok kiutasítására is sor került, végleg évekre mélypontra jutott. Összegzés Franciaország a második világháború végétől, noha világviszonylatban elvesztette nagyhatalmi pozícióját, legalább az európai kontinensen megpróbálta továbbra is megőrizni és lehetőség szerint bővíteni a korábbi befolyását. Ez a külpolitikai stratégia hidegháború egyre nyilvánvalóbb feszültségei között nem hozta meg azonban a remélt eredményeket. A francia diplomácia 1949-re kénytelen volt elismerni, hogy Franciaország biztonságát egyedül nem képes garantálni. A „németkérdés" megnyugtató megoldásának késlekedése, a közép- és kelet-európai térség egyre szembetűnőbb szovjet gyarmatosítása paradigmaváltásra késztette a párizsi külpolitikát, különös tekintettel a kontinens vonatkozásában. Jelen tanulmányban a Quai d'Orsay második világháború utáni diplomácia lépéseinek lépésről lépésre történő módosulásának folyamatát próbáltuk Magyarország 2007. tavasz 165
