Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely példáján bemutatni. E kétoldalú viszonyrendszemek az elsősorban a francia külügyi dokumentumokra támaszkodó elemzése nem csupán az általunk vizsgált két állam kapcsolatainak történetét engedi jobban megismerni, hanem átfogóbb nemzetközi ösz- szefüggésekre is ráirányítja a figyelmet. A második világháború végén Párizsnak a legnagyobb külpolitikai feladatot saját biztonságának megteremtése, tehát a „németkérdés" megnyugtató megoldása, illetve középhatalmi státusának elfogadása és megerősítése jelentette. E hármas cél elérése érdekében francia diplomácia többek között fontosnak tartotta európai pozícióinak megerősítését, és így nem csupán a hagyományos szövetségesekkel próbálta mihamarabb rendezni viszonyát, hanem Németország volt szövetségeseivel is. A Quai d'Orsay-nek rá kellett döbbennie azonban, hogy Moszkva a saját érdekei szempontjából nem tartotta előnyösnek az általa megszállt országokban az intenzív francia jelenlétet. Az orosz fél Budapest esetében különösen hátráltatta a kétoldalú kapcsolatok újrafelvételét. A béketárgyalásokon a Szovjetunió semmilyen párizsi javaslatot nem fogadott el, és Franciaország részvételét is korlátozta, annak ellenére, hogy a versailles-i szerződés hibáiból okuló francia diplomácia az ajánlásaival a közép-európai konfliktusok valódi megoldására törekedett. A Quai d'Orsay megpróbálta a hagyományosan német érdekszférába sorolt Magyar- országon növelni a befolyását és egyfajta semleges közvetítő hatalomként jelen lenni Budapesten. Párizs a hangsúlyt a kulturális és gazdasági kapcsolatok megerősítésére helyezte, de az élesedő kelet-nyugati szembenállás egyre kisebb mozgásteret biztosított a francia diplomáciának, és az ígéretes tervek megvalósítására csak mérsékelt formában vagy egyáltalán nem kerülhetett sor. Mindazonáltal érdekes megfigyelni - Magyarország geopolitikai súlyának eltúlo- zása nélkül -, hogy a francia diplomácia igenis felfigyelt e közép-európai kis állam különleges adottságaira. Legjelentősebb tényezőnek a nyelvi különállást és kelet-nyugati kulturális határon való elhelyezkedését, illetve Duna menti fekvést tartotta. A francia diplomáciai kénytelen volt azonban sok esetben aggódva figyelni, hogy ezeket az adottságokat Moszkva hogyan aknázza ki saját érdekei szerint. Míg Párizs megítélése alapján a második világháború után Magyarország egyfajta a Szovjetunió- és kommunistaellenes hídfőállás volt a pánszlávizmus eszméjétől átitatott kelet-közép-európai térségben, addig 1948-ra pontosan a sztálini erőszakos mesterkedések eredményeként, és a környező országokkal szembeni védettség érdekében, Budapest lett az egyik legmegbízhatóbb csatlós állam fővárosa.71 Ezt, illetve a francia-magyar viszony előnytelen változásait kifejezően tükrözi az a tény, hogy 1949-ben, a Quai d'Orsay újjászervezésénél Magyarország a korábbi középeurópai alosztály hatásköréből, ahová Svájccal, Ausztriával és Németországgal együtt tartozott, átkerült a kelet-európai alosztályhoz.72 Ez a racionális alapokon meghozott, de szimbolikusan is értékelhető adminisztratív döntés hosszú évekre meghatározta Budapest helyét a párizsi külpolitikában... 166 Külügyi Szemle
