Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely a „németkérdés" kapcsán, a háború után először, élesen szembekerült Moszkvával. A szovjet-francia viszony megromlása és a nemzetközi helyzet változásai nem maradtak következmény nélkül Franciaország Közép-Európa-politikájára sem. Magyarország vonatkozásában a Quai d'Orsay 1947-ben továbbra is a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítését szorgalmazta. A kedvezőtlen politikai események ellenére júniusban megnyitotta kapuit a budapesti Francia Intézet. Alig egy hónappal később Gauquié követ tiszteletére fogadást rendezett Ortutay Gyula vallás és művelődésügyi miniszter, aki kifejtette, hogy Magyarország minden más országot megelőzve Franciaországgal óhajtana elsőként kulturális megállapodást kötni.64 A magyar nyelv és irodalom Sorbonne-on történő oktatásáról is megkezdődtek az egyeztetések. Ezek az optimizmusra okot adó események azonban nem tévesztették meg a francia illetékeseket, és amint Gauquié követ jelentése is mutatja, tudatában voltak annak, hogy Magyarországon a „légkör különös módon elnehezedett. A kommunista befolyás egyre inkább érzékelhető az élet minden területén".65 A Franciaországgal kötendő kulturális egyezmény kérdését 1948 januárjában Magyarország már mint zsarolási eszközt használta fel Párizzsal szemben. Károlyi Mihály követ ugyanis elődjének, Auer Pálnak francia kormány által történő kitüntetését többek között a tervezett szerződés aláírásának megtagadásával akarta megakadályozni. Mindazonáltal a Quai d'Orsay döntéshozóinak akkor még úgy tűnt, hogy Budapest bizonytalankodó magatartása a kulturális egyezménnyel kapcsolatban elsősorban Moszkva és Párizs megromlott viszonyára vezethető vissza.66 Az 1948 februári prágai puccs és a szovjet-magyar barátsági szerződés aláírása után viszont már teljesen egyértelművé vált, hogy a magyar kormány a tervezett szerződésnek egyre kisebb jelentőséget tulajdonít. Ez utóbbi megállapítást támasztotta alá az a tény is, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc százéves emlékére szervezett budapesti ünnepségekről kizárták a francia követséget. Noha a kulturális megállapodás aláírása egyre irreáli- sabbá vált, a francia kormány ezen a területen a kitűzött céljait, vagyis kiállítások és konferenciasorozatok szervezését, a nyelvoktatási tevékenység kiterjesztését, illetve az ösztöndíjak kiosztását továbbra is folytatta, ezekkel próbálva megőrizni a háború után kivívott befolyását Magyarországon. A francia-magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok területén szintén tükröződtek a 1947-48 telén kialakuló nemzetközi változások. Noha a francia követ 1948 őszén írt jelentésében kifejtette, hogy Magyarország általánosságban korrekt viszonyra törekszik Franciaországgal, és a háborús károk rendezésével kapcsolatos kérdésekben a franciáknak különösen kedvező megoldásokat részesít előnyben,67 de semmi ok sem volt a teljes megelégedésre. A gazdasági kapcsolatok területén 1948 márciusában elindított államosítások okozta nehézségek sem kedveztek a kívánt francia befolyás megőrzésének.68 Az évente megkötött kereskedelmi egyezmények keretszámai is inkább egyfajta stagnálásra engednek következtetni. 164 Külügyi Szemle
